Philippa Gregory a kiráy(né)regények keresett kismestere, aki ugyanúgy termel a bestsellerlistáknak, mint a filmstúdióknak, de főként a televízióknak (A másik Boleyn lány, A fehér királyné, A fehér hercegnő).
Most épp 1501-et írunk nála.
A sztori ott indul, ahol A fehér királyné (vagyis a rózsák háborúja) véget ér. Angliában VII. Henrik igyekszik megerősíteni trónját és szövetségre lépni a spanyolokkal, akik ezért elküldik a zord és rideg angol földre a hároméves kora óta királynénak nevelt fiatal hercegnőt, Aragóniai Katalint. Katalinnak nem egyszerű az útja a politikai házasság beteljesedéséig: Artúr, az első férj ugyan meghal fiatalon, de nem könnyű az elhálatlan frigyre hivatkozva hozzámenni az új trónörököshöz, Henrikhez. Miután mégis sikerül, akkor jön csak a nagy túlélőjáték; Katalinnak ez is összejön, ha nem is horzsolások nélkül, de túléli VIII. Henrik távolról sem szokványos házastársi szokásait.
A történelem a legjobb drámaíró, Gregorynak nincs tehát nehéz dolga, de a „női sors” előtérbe helyezésével valamennyire igyekszik saját nézőpontot találni, s ez akkor is dicsérendő, ha nem feltétlenül úttörő vállalkozás. A konfliktusok hol az egyéni boldogulás, hol a politika színterén bontakoznak ki, de jó arányokban felosztva. Aki arra vár, hogy itt tanulja meg az érettségire valót, csalódni fog, cserébe viszont illúziókeltő és részletekben gazdag látványt, illetve jól kidolgozott figurákat kap. Végül a főszereplő (Charlotte Hope) is bebizonyítja, hogy a Trónok harca mellékszerepéből is el lehet jutni a trónig.
Az HBO műsorán
