Ami nem öl meg

  • - kg -
  • 2018. december 9.

Mikrofilm

Az Ami nem öl meg készítőit tényleg nem érdekelte más, mint hogy az elmúlt évek nagy svéd sikereinek arcait paprikajancsiként a sarokba állítsák, miközben valaki azt az instrukciót adta a mindenben nagyon tehetséges brit Claire Foy-nak, hogy miközben motorozik, nézzen morózusan.

Anyu, anyu, hogy csinálják a svédek? Nos, kislányom, először is vegyél egy svédet, vagy ha van, hát kettőt. Esetleg egy norvégot. Stieg Larsson örökségének jog szerint eljáró kifosztói (nemcsak Hollywood, hanem a Millennium-trilógia jogainak örökösei és az újabb regények bér­írói) egyedül erre, a kiskorukban hallott anyai világmagyarázatra építik a tetovált lány piaci utóéletét: vegyél egy svédet! Ez is valami, a skandináv krimik magyar másolóinak például még egy svédre sem telik, hát még egy norvégra, jó látni, hogy az amcsik azért ügyelnek a részletekre. Ki ne emlékezne Jo Nesbø Hóemberének Scorsese által is megszentelt filmváltozatára; ebben még a hó is hamisan szitált, de egy svéd mellékszereplőt (meg egy dánt) azért csak sikerült találni – igaz, hogy ez egy norvég sztori, de kicsire nem adunk. David Fincher is inkább csak pufidzsekis turistaként arcoskodott a svéd díszletek között, amikor a Salander lánnyal kezdett, de legalább volt nála Stockholm-térkép. Az Ami nem öl meg készítőit viszont tényleg nem érdekelte más, mint hogy az elmúlt évek nagy svéd sikereinek arcait (a Borg/McEnroe Borgját és A négyzet főszereplőjét) paprikajancsiként a sarokba állítsák, miközben valaki azt az instrukciót adta a mindenben nagyon tehetséges brit Claire Foy-nak, hogy miközben motorozik, nézzen morózusan. Már amikor nincs rajta sisak. Ha rajta van, akkor nem kell. Van emellett levágott orr és robbanás a filmben, csak Larsson szelleme sehol. A svéd, akinek nyoma veszett – tökéletes cím lehetett volna, de a Sjöwall–Wahlöö-páros és Bacsó Péter már lefoglalták.

Forgalmazza az InterCom


Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.