Közösségi animációs film készül a kilencvenes évek vonatjegy-hamisítós történeteiből

  • Gera Márton
  • 2018. december 9.

Mikrofilm

A készítők várják a leendő közönség történeteit is.

Közösségi filmként készül tovább a Kék Pelikan című egész estés animáció. Csáki László képzőművész–filmrendező régóta dédelgetett filmtervéhez a leendő közönség történeteit is keresik. Az alkotók személyes történeteket várnak olyanoktól, akik 1989 és 2000 között hamisított nemzetközi vonatjeggyel utaztak külföldre, a legjobb sztorik pedig bekerülnek a felnőtteknek készülő animációs mozifilmbe.

A késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek szabadságmámora, a rendszerváltás idejének várakozással teli hangulata jelenik meg az erős és jellegzetes képi világú Kék Pelikan című animációban. A rendező, Csáki László hét éve készít interjúkat olyanokkal, akiknek az életére sorsfordító hatással volt a Kék Pelikan indigóval írt, hamisított nemzetközivonatjegy-láz. Csáki a legjobb történetekből néhány éve krétával készült képregényt rajzolt a Jurányi Galéria falaira, most pedig közösségi animációs dokumentumfilmet készít belőlük. Az eddigi történetek kiegészítéseként most további megtörtént eseteket szeretne felkutatni, hogy egész estés produkcióvá alakíthassa filmjét.

Kék Pelikan teaser trailer from Umbrella on Vimeo.

A Kék Pelikan az első magyar egész estés animációs dokumentumfilm, amely a közelmúlt magyarországi történelmét idézi meg az amerikai indie filmek stílusában. A hét éve készülő projektet nemrég felkarolta a Filmalap is: a film elnyerte a 2018-as Inkubátor Program támogatását, jelenleg fejlesztési fázisban van.

Csáki László elsősorban nem bűnügyi filmet szeretne készíteni, hanem azt a folyamatot megörökíteni, ahogy az utazás lehetősége valóban szabaddá tette a korszak fiataljai számára a kapuit szabadra táró Európát. A filmben megjelennek majd a hamisítók, az őket üldöző rendőrség és az utazók is, akiknek a történeteit az alkotók a leendő közönség soraiból is várják.

A történeteket a kekpelikan [at] umbrella [dot] tv e-mail címre várják.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.