Érzékeny művészlélek, nyughatatlan, a meg nem értettségét agresszióval palástoló lázadó – a tinifilmek még mindig John Hughes 80-as évekbeli műveinek sztereotípiáiból élnek, pedig azok már akkor is erősen újrafelhasználtnak minősültek.
A tinédzserkorban az a legrosszabb, hogy semmit nem tehetünk ellene – legalábbis ezt tanulhattuk meg az elmúlt pár évtized film- és sorozatterméséből. Akad még néhány hasonló aranyköpés, melyet érdemes felidézni, hiszen az Ez így nem OK pontosan ilyen axiómákból építkezik
A történelem legfiatalabb és első amerikai pápája kerül a Vatikán élére, és viharos sebességgel mindent felforgat, amit a hívek a katolicizmusról és az intézményes egyházról gondoltak. Karizmája bálványimádást szül, és amikor hirtelen kómába esik, újra fellángol a revizionizmus, a dogmatizmus és a korrupció.
Az 1920-as évek Berlinjében játszódó sorozat Volker Kutscher neo-noir regényciklusának immár harmadik évadjához érő adaptációjaként voltaképp hűen követi eredetijét...
Párizs a jobbára színes bőrűekből álló világbajnok francia focicsapatot ünnepli mámorosan. A Diadalív alatt a tömegben kék-fehér-pirosba öltözött, ugyancsak színes bőrű, franciaságukra büszke fiatalok tárgyalják a példakép Mbappé érdemeit.
A kertben hamburgert sütögető szomszéd, az egykor a NASA-nak dolgozó kedves, idős hölgy, a titokzatos, tört angolsággal beszélő férfi az utca végén – bárkiről kiderülhet, hogy valójában aljas náci, aki Hitler bukása után szökött a lehetőségek hazájába.