Itt a bizonyíték, hogy az apró független veri a nagy hollywoodit

  • Szabó Ádám
  • 2020. április 13.

Mikrofilm

A lábujj stimmel, mégis micsoda különbség!

A Lidérces mesék éjszakája című, rövid horrorsztorikból álló könyv első része 1981-ben jelent meg, majd 10 év alatt trilógiává bővült. A tengerentúlon igazi kis kultstátusz veszi körül a regényeket, így elkerülhetetlen volt, hogy Hollywood is rátegye mancsát a franchise-ra. Guillermo del Toro produceri felügyelete alatt, André Øvredal rendezésében született meg a mozi, melyet nálunk tavaly novemberben mutattak be. Mi nem igazán voltunk oda a filmért, hiszen az inkább hasonlított egy tábortűz melletti fáradt ijesztgetésre, mint egy kellemes horrorfilmre. Már akkor is feltűnő volt azonban, hogy a rémmesékben van potenciál, csak épp a stúdió által erőltetett 16-os karika (meg az elvárás, hogy a különálló történeteket mindenképpen egybefüggő sztorivá facsarják össze) megfojtotta az egészet.

Lidérces mesék éjszakája

Főhőseink a bullying elől egy öreg házba menekülnek, ahol felélesztenek egy bosszúszomjas szellemet, aki maga is kénytelen volt végigszenvedni gyerekkorát. Guillermo del Toro az Oscarja után megelégszik immár annyival is, hogy karrierje hátralévő részében producerként minden olyan filmre ráragasztja a nevét, ahol feltűnik egy félelmetes gótikus torony, egy baljósan károgó holló vagy egy csípőre tett kezű madárijesztő.

Az AV Club jóvoltából most azonban megnézhetjük, milyen, amikor a Lidérces mesék éjszakájának egyik történetét független alkotók adaptálják filmre, akiket nem nyomaszt semmiféle felsőbb elvárás. Neal O’Bryan és Chad Thurman stop-motion animációs technikával gondolták újra Alvin Schwartz könyvének egyik leghíresebb darabját, a Lábujjat. Ebben egy szegény, éhező kisfiú egy lábujjat talál, amit megpróbál megenni, ám egyszer csak megjelenik a testrész gazdája.

A Radírfejet idéző kisfilm fura, ijesztő és szórakoztató, tehát minden, ami a del Toro-féle film nem volt. De hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, íme, hogyan nézett ki ugyanez a jelenet a hollywoodi adaptációban:

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.