A Lidérces mesék éjszakája című, rövid horrorsztorikból álló könyv első része 1981-ben jelent meg, majd 10 év alatt trilógiává bővült. A tengerentúlon igazi kis kultstátusz veszi körül a regényeket, így elkerülhetetlen volt, hogy Hollywood is rátegye mancsát a franchise-ra. Guillermo del Toro produceri felügyelete alatt, André Øvredal rendezésében született meg a mozi, melyet nálunk tavaly novemberben mutattak be. Mi nem igazán voltunk oda a filmért, hiszen az inkább hasonlított egy tábortűz melletti fáradt ijesztgetésre, mint egy kellemes horrorfilmre. Már akkor is feltűnő volt azonban, hogy a rémmesékben van potenciál, csak épp a stúdió által erőltetett 16-os karika (meg az elvárás, hogy a különálló történeteket mindenképpen egybefüggő sztorivá facsarják össze) megfojtotta az egészet.
Lidérces mesék éjszakája
Főhőseink a bullying elől egy öreg házba menekülnek, ahol felélesztenek egy bosszúszomjas szellemet, aki maga is kénytelen volt végigszenvedni gyerekkorát. Guillermo del Toro az Oscarja után megelégszik immár annyival is, hogy karrierje hátralévő részében producerként minden olyan filmre ráragasztja a nevét, ahol feltűnik egy félelmetes gótikus torony, egy baljósan károgó holló vagy egy csípőre tett kezű madárijesztő.
Az AV Club jóvoltából most azonban megnézhetjük, milyen, amikor a Lidérces mesék éjszakájának egyik történetét független alkotók adaptálják filmre, akiket nem nyomaszt semmiféle felsőbb elvárás. Neal O’Bryan és Chad Thurman stop-motion animációs technikával gondolták újra Alvin Schwartz könyvének egyik leghíresebb darabját, a Lábujjat. Ebben egy szegény, éhező kisfiú egy lábujjat talál, amit megpróbál megenni, ám egyszer csak megjelenik a testrész gazdája.
A Radírfejet idéző kisfilm fura, ijesztő és szórakoztató, tehát minden, ami a del Toro-féle film nem volt. De hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, íme, hogyan nézett ki ugyanez a jelenet a hollywoodi adaptációban:
