Érzékeny művészlélek, nyughatatlan, a meg nem értettségét agresszióval palástoló lázadó – a tinifilmek még mindig John Hughes 80-as évekbeli műveinek sztereotípiáiból élnek, pedig azok már akkor is erősen újrafelhasználtnak minősültek.
Ezúttal arra megy ki a játék, hogy kommunikációképtelen fiatalok habarodjanak egymásba: sérült, gyászoló lelkek, akik önsegítő csoportokban, post-it terápiákon és hosszú, magányos elvonulásokon próbálják kikúrálni magukat.
A mindezt keretbe foglaló történet kizárólag fellengzős című, puha fedeles Young Adult regényekben fordulhat elő: a diákok iskolai feladatként azt kapják, hogy fedezzék fel Indiana állam csodáit, és írjanak belőle beadandót – párban. A naplementés, gitárprüntyögős montázsok alatt azonban a Veled minden hely ragyogó mintha váratlanul működni kezdene – egy ideig. Kezdetben a dühkitörései miatt az iskolában számkivetetté vált Theodore számít protagonistának: mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítse a testvére halálát gyászoló Violetet. A felszínes, „nem tudom, az iskolában melyik klikkbe tartozzak” jellegű problémákat fele-fele arányban váltják fel papírízű romantikázások és fájdalmasan valódinak ható kríziskommunikáció. Aztán a lány lassan megnyílik és feloldódik, s felszínre kerülnek a fiú lelki bajai. Amelyekre tán mégsem nyújt megoldást néhány óra kocsikázás a vadregényes amerikai vidéken…
A perdöntő melodrámai fordulatot nagyjából a film felétől sejthetjük: a Veled minden hely ragyogó témafelvetése fontos, megoldása sekélyes.
Szabó Ádám
Elérhető a Netflixen
