Időről időre felüti a fejét a pánik, hogy a videójátékok (persze a sorozatokkal karöltve) a film halálát fogják majd okozni. Ezért aztán sosem szűnnek a próbálkozások, hogy vászonra ültessék őket: a kizárólag a cselekményre fókuszáló adaptációk eddig még nem voltak sikeresek (Max Payne, Silent Hill, Bloodrayne), de a vizualitás és a történetmesélési logika átültetése terén születtek már ígéretes filmek (Ready Player One, Scott Pilgrim a világ ellen). A Talpig fegyverben rendezője, Jason Lei Howden ezzel szemben valami rendkívülit csinál: morális pánikba esik az okostelefon-túlhasználat, cyberbullying és az öncélú erőszak miatt, majd előáll egy történettel, amely pontosan ezeket járatja a csúcsra.
Miles (Daniel Radcliffe), az unalmas kis programozó azzal színesíti lehangoló életét, hogy leissza magát és eteti a trollokat. Egy éjszaka rosszul választ: a Skizm nevű valós idejű, online öldöklős reality rajongóiba köt bele. A játék szervezői még aznap éjjel érte jönnek, pisztolyt szerelnek a kezére és játékra kényszerítik. Ez a jópofa alaphelyzet ezután három igen egyszerű irányba viszi a cselekményt. Miles megpróbál dolgokat csinálni a fegyveres kezével (Radcliffe ilyenkor emberfeletti erőfeszítésekkel színészkedik), megpróbálja visszahódítani színes hajú tündér exbarátnőjét és időszakosan élet-halál harcot vív egy Harley Quinn-klónnal. Howden láthatóan beleszerelmesedik saját neonos fényű effektjeibe és eltúlzott figuráiba, így észre sem veszi, hogy a röpke másfél órás játékidő alatt unásig ismétli magát.
Forgalmazza az ADS Service
