2000 forintos belépődíjat szed az Opera az előcsarnok meglátogatásáért

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 11.

Belpol

Mint közölték, a megnövekedett működési költségeket akarják így fedezni. 

Szeptember 10-e óta már nem lehet csak úgy besétálni a budapesti Operaház aulájába a turistáknak, hogy megnézzék a legendás előcsarnokot és a lépcsőket, ugyanis 2000 forintos belépődíjat kell ezért fizetni – írja a hvg.hu.

A lap megkérdezte a Magyar Állami Operaházat, amely a válaszában közölte, hogy az új jegy bevezetését a Magyar Állami Operaházban 2024 tavaszán elfogadott sztrájkmegállapodás hatására megnövekedett működési költségek forrásainak előteremtése teszi szükségessé.

„Dalszínházunk az Operaház földszinti közönségforgalmi tereinek látogatására 2000 Ft-os sétálójegyet vezetett be, amely a jegypénztárainkban váltható meg, és amelynek ára a megváltást követő 72 órában beszámítható operaházi előadások, illetve csoportos vezetett épülettúrák jegyvásárlása esetén” – írták.

Az intézkedést ugyanakkor csak néhány napos próbaprojektként vezették be, és nem is egész nap „érvényes”: mint írják, „A Magyar Állami Operaház a projekt során az előadások megkezdése előtt 60 perccel nyitja meg a főbejáratot és az aulában található jegypénztárakat a nagyközönség előtt. Az Andrássy úti Ybl-palota aulája ezt követően az előadások végéig térítésmentesen látogatható, míg a pénztárak az első szünet végéig tartanak nyitva.”

Hozzátették, az Opera a próbaprojekt kiértékelését követően dönt arról, marad-e az „aulabelépő”. „Az első nap tapasztalatai pozitívak, a főbejárat bezárása egyebek mellett az épülettúrákhoz kapcsolódó, a főlépcsőházban megtartott minikoncertek zavartalan megtartásához is hozzájárult, míg a jegybevételek a hónapra vetítve a több tízmillió forintos nagyságrendet is elérhetik” – írták.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.