A kertben hamburgert sütögető szomszéd, az egykor a NASA-nak dolgozó kedves, idős hölgy, a titokzatos, tört angolsággal beszélő férfi az utca végén – bárkiről kiderülhet, hogy valójában aljas náci, aki Hitler bukása után szökött a lehetőségek hazájába. Vagy épp az amerikai kormány csempészte át őket, hogy új személyazonosságot adva nekik segítsenek embert vinni a Holdra, forradalmasítani az ipart és legyőzni a nagy vörös szörnyet a világ túloldalán.
A Huntersben bemutatott Gemkapocs-hadművelet valóban létezett, ahogy nácivadászok ügyködésére is volt példa Amerikában, de David Well szériája a több mint 10 órás játékidő alatt sem képes megtalálni a saját útját. Egyszerre próbál alternatív, szórakoztató történelemlecke lenni – a Becstelen Brigantyk után szabadon –, miközben igyekszik beállni azon filmek sorába is, amelyek próbálnak valami maradandót mondani a náci népirtásról és következményeiről. Mindezt ráadásul a lehető legamerikaibb módon teszi: a koncentrációs tábor borzalmai után simán következhet egy klipszerű jelenet, vagy épp egy szatirikusnak szánt fiktív tévéshow, hogy még inkább szájba rágja a mondanivalót. Eközben pedig a tévébe hosszú idő után visszatérő Al Pacino vezetésével nácivadászok szedett-vedett bandája igyekszik levágni a horogkeresztes sárkány valamennyi fejét.
A Hunters úgy fest, mint egy közepes képregény-adaptáció, ahol egy családi tragédia, egy bankrablás, egy megfigyelés közben elsütött poén és a koncentrációs tábor borzalmai mind-mind egyre mennek: céljuk egyedül a hatásvadászat.
Magyar felirat (előkészületben): Rixinus
