Erdőrablók

Bolygónkon évente megszámlálhatatlan fát pusztítanak el törvénytelenül – már persze azon az eleve felfoghatatlan mennyiségen felül, amit legálisan vágnak ki az erdők „jogos” tulajdonosai. Hogy csak a szomszédunkba nézzünk: egyedül Romániában évente 20 millió köbméternyi faanyagot termelnek ki illegálisan lelketlen és ezzel arányosan pénzsóvár bűnözők. A kérdés persze az, hogyan lesz a kidöntött fatörzsekből értékes, és immár gondosan lepapírozott, látszólag legálisan a vevők elé kerülő faáru – ennek megy utána országhatárokat nem ismerő nyomozása során egy vakmerő, patinás történelmi nevet viselő fiatalember, nyomában román, osztrák és német filmkészítőkkel. Alexander (Sascha) von Bismarck az Environmental Investigation Agency nevű amerikai NGO igazgatója, aki nemzetközi stábjával közösen, beépülve, álcázva deríti fel a szintén nemzetközi alapon működő farablók bűntetteit. Az ifjú Von Bismarck valóságos mestere a rejtett kamerák elhelyezésének, ami egyben megszabja a film képi világát is: fenséges, néha szinte érintetlennek tűnő erdőségek és rút tájsebek látványa váltakozik a nyomozás és felderítés, leginkább a famaffia dollármilliárdokat mozgató ravaszkodásának gomblyukból felvett jeleneteivel. A film legfőbb erénye, hogy akad egy dokumentumfilmekben ritkán látható valódi főhőse, a kékvérű erdei detektív, aki a fekete pénz nyomába ered, ami bűnszervezetek (no és korrupt hivatalnokok) zsebeibe áramlik. Eközben a gyanútlan vásárló hazaviszi a szakboltból a jó áron megvett padlódeszkát, és nem is sejti, mekkora árat kell ezért fizetnünk mindannyiunknak.