Bolygónkon évente megszámlálhatatlan fát pusztítanak el törvénytelenül – már persze azon az eleve felfoghatatlan mennyiségen felül, amit legálisan vágnak ki az erdők „jogos” tulajdonosai. Hogy csak a szomszédunkba nézzünk: egyedül Romániában évente 20 millió köbméternyi faanyagot termelnek ki illegálisan lelketlen és ezzel arányosan pénzsóvár bűnözők. A kérdés persze az, hogyan lesz a kidöntött fatörzsekből értékes, és immár gondosan lepapírozott, látszólag legálisan a vevők elé kerülő faáru – ennek megy utána országhatárokat nem ismerő nyomozása során egy vakmerő, patinás történelmi nevet viselő fiatalember, nyomában román, osztrák és német filmkészítőkkel. Alexander (Sascha) von Bismarck az Environmental Investigation Agency nevű amerikai NGO igazgatója, aki nemzetközi stábjával közösen, beépülve, álcázva deríti fel a szintén nemzetközi alapon működő farablók bűntetteit. Az ifjú Von Bismarck valóságos mestere a rejtett kamerák elhelyezésének, ami egyben megszabja a film képi világát is: fenséges, néha szinte érintetlennek tűnő erdőségek és rút tájsebek látványa váltakozik a nyomozás és felderítés, leginkább a famaffia dollármilliárdokat mozgató ravaszkodásának gomblyukból felvett jeleneteivel. A film legfőbb erénye, hogy akad egy dokumentumfilmekben ritkán látható valódi főhőse, a kékvérű erdei detektív, aki a fekete pénz nyomába ered, ami bűnszervezetek (no és korrupt hivatalnokok) zsebeibe áramlik. Eközben a gyanútlan vásárló hazaviszi a szakboltból a jó áron megvett padlódeszkát, és nem is sejti, mekkora árat kell ezért fizetnünk mindannyiunknak.
Figyelmébe ajánljuk
Mesterségvizsga
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Elmondom hát mindenkinek
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.
Nem oda, Verona!
Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.
Nagyon fáj
Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.
Német elégia
Volt egyszer egy köztársaság, fény és árnyék hazája, amelyet csodált fél Európa.
Mindenki a helyére
Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.
Kormányalakítás Csehországban: sötét alakok koalíciója
Szőlő utca: vajon kik lehetnek azok, akik a "félrenézést" elősegítették?
„Én valami kevésbé szelídet kerestem”
„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.
Megint dubajozás
Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meggazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.
A beismerés semmis
Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző titkosszolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyanarról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.