Film

Roald Dahl: Boszorkányok

  • - kg -
  • 2020. november 5.

Mikrofilm

Aki volt már egér, tudja, milyen keserves élet ez, egerek és emberek közt alig van párbeszéd, a pokolba vezető út pedig szinte mindig sajtdarabkákkal van kikövezve. Roald Dahl nem csak a nehéz egérsorsok legavatottabb emberi elbeszélője volt, de a legterheltebb múltú egerek krónikása is, azoké, akik földi létüket kisfiúként kezdték, de holmi boszorkányos varázslat folytán a cincogók sorában végezték. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy az egyszer már filmre vitt Roald Dahl-történetet most még egyszer filmre vitték: az egérsorba süllyesztett kisfiú most fekete, a lakhelye Alabama, a boszorkányfőnök pedig olyan akcentussal beszél, mint a Casablancában a közép-európai menekültek. Nicolas Roeg 30 éves feldolgozásában Anjelica Huston boszorkány­ábrázatáról akkora szőrszálak meredeztek, hogy a mai napig kísértik az azóta felcseperedett generációkat, ehhez képest Anne Hathaway-t csak úgy ímmel-ámmal csúfították el, azt is számítógéppel, valószínűleg a szerződése is tiltotta a szőrszálakat. Kissé tehát el van cukiskodva a dolog, az új verzió varázstalanabb és szőrtelenebb, a mindig megbízható Stanley Tucci is mintha unottan húzogatná vicces szemöldökét hotelmenedzseri munkakörben, de legalább Octavia Spencer olyan nagymama, akiről minden egérré vált kisfiú álmodik. Robert Zemeckis kamerája energikusan izeg-mozog, a laposfilmhívők így nehezebben neszelik meg, hogy itt-ott lapos az új feldolgozás, de ha megállunk a nagy mozgásban, olyat látunk, mint ritkán: ódát a nagymamák nagyságához. Ez sem kevés egy egyre nagymamátlanabb világban.

 

Az InterCom bemutatója

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."