"Oroszország démonizálása nagy hiba a Nyugat részéről"

Mikrofilm

De hogy jönnek az osztrák csigák Horn Gyulához? Werner Herzog erről is mesélt nekünk.

Csütörtökön megjelent lapszámunkban interjút olvashatnak a német filmrendezőlegendával, a fáradhatatlan Werner Herzoggal. A beszélgetés során Gorbacsov éppúgy szóba kerül, mint a Star Wars, Putyin és egy perui dzsungelkaland, melynek során a rendező hamisításra kényszerült. Az interjút Köves Gábor készítette. Ízelítő:

Magyar Narancs: Nemrég Mihail Gorbacsovval készített beszélgetős dokumentumfilmet, a kölcsönös szimpátia jól érezhető az interjúkból. Épp ezt – a túl baráti hangnemet – kifogásolták az újságírók: hogy nem kérdezett keményebben.

Werner Herzog: Gorbacsov örömmel nyugtázta, hogy nem egy újságíróhoz kell beszélnie, hanem egy költőhöz. Ezt ő maga mondta. Figyelemmel kellett lennem az egészségi állapotára is, az interjúk nem tarthattak tovább egy óránál. A kórházból érkezett mindhárom alkalommal. Aktuálpolitikáról nem akart beszélni, nekem sem állt szándékomban. Úgy éreztem, ez az utolsó alkalom, hogy nyilvánosan megszólal. Már csak ezért sem akartam történészkedni, inkább a lelkébe akartam belelátni.

false

 

Fotó: MTI

MN: Jólesett, hogy Gorbacsov meglátta önben a költőt?

WH: Ne csináljunk ebből nagy ügyet! Elég legyen annyi, hogy rögtön megtaláltuk a közös hangot. A filmben az önök volt miniszterelnöke, Németh Miklós is feltűnik. Németh és Gorbacsov szintén hamar megtalálták a hangot. Kedvelték és értették egymást, Magyarországon találkoztak először, még a hatalomra kerülésük előtt. Jól emlékszem, ahogy Horn Gyula és Alois Mock átvágták a szögesdrótot – csodás felvételek őrzik ezt a megrendezett eseményt. Ez maga volt a világtörténelem. És tudja, mi volt a vezető hír aznap az osztrák híradóban? A csigákról közöltek anyagot. (...)

MN: Oliver Stone egy többrészes interjúfilmet szentelt Putyinnak. Ön nem tervez hasonlót?

WH: Nem. Oliver Stone nagyon érdekes beszélgetéseket folytatott Putyinnal. De azt érzem, kicsit mintha kedve támadt volna démonizálni Oroszországot. Persze Magyarországnak minden oka megvan az oroszokkal szembeni bizalmatlanságra, ha másért nem, az ’56-os forradalom vérbe fojtása miatt. De ha a filmemnek van üzenete, akkor az az, hogy Oroszország démonizálása nagy hiba a Nyugat részéről.

A teljes cikket a Magyar Narancs csütörtökön megjelenő számában olvashatják.

Digitális vásárlásra és előfizetésre itt van lehetőség.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.