Bár még mindig nehéz belelátni a hazai filmforgalmazók fejébe, elmúltak már azok az idők, amikor hosszasan lehetett panaszkodni, hogy milyen filmek nem jutnak el hozzánk. Ma ugyanis már ott tartunk, hogy a magyar mozikba simán bekerülhet egy Sundance-on bemutatkozó horror (Örökség), míg az előző évet úgy zártuk, hogy Yorgos Lanthimos-film (Egy szent szarvas meggyilkolása) került a mozikba, ami azért nehezen nevezhető kommersz darabnak. Persze még mindig vannak hiányosságok, érthetetlen például, miért nem hozta be senki a világ legrosszabb filmjéről szóló filmet, a The Disaster Artistot, és azt is nehéz megérteni, miért nem csapott le senki a Thoroughbredsre, ami talán az év egyik legkülönösebb filmje.
THOROUGHBREDS - Official Trailer 2 [HD] - In Theaters March 9
Childhood friends Lily and Amanda reconnect in suburban Connecticut after years of growing apart. Lily has turned into a polished, upper-class teenager, with a fancy boarding school on her transcript and a coveted internship on her resume; Amanda has developed a sharp wit and her own particular attitude, but all in the process of becoming a social outcast.
Persze némileg érthető, ha óvatosak vele a forgalmazók, elvégre a film az ismeretlen Cory Finley rendezői bemutatkozása, és azt is lehet róla gondolni, hogy az első filmes összekeverte az Amerikai szépséget a Kegyetlen játékok sorozattal, majd ebből összegyúrt egy tinifilmet. Pedig a Thoroughbreds nem szokványos tinifilm: nincsenek benne szerelmespárok, senki nem őrlődik fiúk vagy lányok miatt, és még az iskola közelébe sem megyünk. Ennél sokkal eredetibb, különlegesebb dráma ez, még ha legtöbbször az is az ember hamis érzése, hogy nem történik benne semmi. Mert a játékidő jelentős részében két kamaszlány beszélget, Amanda és Lily mond egymásnak nehezen hihető dolgokat, hol rébuszokban beszélnek, hol meg arról diskurálnak, hogyan lehetne megölni egyikük nevelőapját, aki tényleg egy faszkalap, de hát az ilyen filmekben majdnem mindig vannak hozzá hasonló archetípusok.
Ha valaki erre azt mondja, hogy végtelenül unalmas, az szerencsére téved, mert hiába a kilencvenperces játékidő, mégiscsak jó nézni, ahogy Olivia Cooke (őt az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halniban lehetett igazán megkedvelni) meg Anya Taylor-Joy (őt meg A boszorkány című horrorban) brillírozik a képernyőn, és dobálja egymásnak a jobbnál jobb mondatokat. Nem tudni, ki hazudik, valóban ölt-e egyikük például lovat, és mennyire lehet komolyan venni, hogy Amanda nem érez semmilyen érzelmet, ezért könnyedén monologizál arról, milyen módszerrel lehetne eltenni láb alól Lily apját. Éppen a titokzatosság miatt tud erős lenni a Thoroughbreds, hiszen helyenként inkább abszurdnak tűnik, ahogy tizenévesek ilyenekről beszélgetnek, máskor meg nagyon is komolynak hat, hogy gyilkosságról locsognak.
| ||
Cory Finley tisztában volt vele, hogy ha csinál egy ilyen, a játékidő jelentős részében semmilyen formai újdonságot nem tartogató filmet, akkor valami meglepőt mégiscsak kell húznia, hiába izgalmasak a dialógusok önmagukban is. S Finley húz is egy meglepőt, nem is akkor, amikor várnánk (bár sokáig úgy tűnik, az azóta tragikus körülmények között elhunyt Anton Yelchin lepi majd meg az embert, végül csalódik, aki ebben bízik), hanem úgy érkezik meg, hogy jól fejbe csapja a nézőt. Közben persze azért ott motoszkál bennünk a gondolat, hogy ebből az egészből többet is ki lehetett volna hozni, lehetett volna kicsit sötétebb, kicsit komorabb, de akkor meg talán a titokzatosság veszett volna ki a filmből. És különben is, Olivia Cooke és Anya Taylor-Joy így is viszi a hátán a Thoroughbredset, így tényleg csak azért tud szurkolni az ember, hogy adjanak még nekik ilyen főszerepeket.
Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!
