Film

Mi

  • Szabó Ádám
  • 2019. április 28.

Mikrofilm

Előfordul, hogy valakinek bejön az élet: gyönyörű feleség, két szép gyerek, frissen vásárolt nyaraló, ami mellé még motorcsónakra is telik. Persze lehetne még ennél is fényesebb a helyzetük, mint a szomszéd fehér családé: a villájuk nagyobb, motorcsónakjuk gyorsabb, a gyerekeik még szebbek. Vannak azonban, akik ugyanúgy dolgoznak, sőt még többet is gürcölnek, mégsem tudnak egyről a kettőre jutni. Ők ugyanúgy családot alapítanak, és a lehető legjobb életszínvonalat akarják elérni – csakhogy számukra a szép, gondtalan élet mindig álom marad.

A Miben ez a margóra szorult réteg lázad fel. Jordan Peele rendező a Tűnj el! sikere és Oscar-díja után ismét éjfekete komédiába csomagolt horror/thrillerben igyekszik látleletet adni korunkról – a végeredmény pedig pont azért veszettül szórakoztató, mert műfaji filmként és allegóriaként is működik, de egyik aspektusában sem veszi véresen komolyan magát.

A Mi tele van nem tolakodó, de egyértelmű aktuálpolitikai utalásokkal – véletlen például, hogy eredeti címe (Us) a cselekmény helyszínére (Egyesült Államok) is utal? Aligha. A film ugyanis az amerikai társadalmon végighúzódó törésvonalat hivatott bemutatni – azt, hogy míg kevesek egyre jobban élnek, a többség semmit sem észlel a felívelő gazdasági mutatókból, vagy a világ legnagyszerűbb országának közhelyéből. A Mitől nem áll távol a hatásvadászat, és Freudot sem lett volna feltétlenül muszáj belekeverni – mégis, ilyen bravúrosan szórakoztató és mégis rémisztő magyarázatot még nem láthattunk arról, hogyan került Donald Trump hatalomra.

Forgalmazza a UIP–Duna Film

Neked ajánljuk