magyarnarancs.hu: Jimmy Chin és Elizabeth Chai Vasarhelyi főképp a hegymászással kapcsolatos, extrém teljesítményeket bemutató dokumentumfilmjeikről ismertek. A Meru, vagy a Free Solo – Mászókötél nélkül munkálataiban azonban már a kezdetektől részt vettek, míg A Mentőakció esetében csak utólag kapták meg a búvárok és a thai haditengerészet felvételeit. Hogyan dolgoztak együtt a filmen?
Josh Bratchley: A dokumentumfilmet eredetileg Kevin Macdonald (Az utolsó skót király és az Egy nap szeptemberben című dokumentumfilm Oscar-díjas rendezője – a szerk.) készítette volna, végül azonban Jimmy és Elizabeth Chai ültek a rendezői székbe, akik nagy elánnal vetették bele magukat a munkába. Nagyon gyakorlottnak számítanak a hegymászás terén, ami ugyan sokban különbözik a búvárkodástól, de a tapasztalataik sokat segítettek nekik a dokumentumfilm struktúrájának kialakításában vagy abban, hogyan lehet a mentésben résztvevők teljesítményét izgalmasan és közérthetően bemutatni. Valóban nem voltak ott Thaiföldön 2018 júniusában, de közel 87 órányi felvételt kaptak a thai haditengerészettől, valamint tőlünk, búvároktól is. Például Richard „Harry” Harris aneszteziológustól, aki a focicsapat altatásáért volt felelős, hogy biztonságosan ki tudjuk hozni őket a barlangból. Később egy hatalmas medencében felépítettek egy mesterséges barlangot, ahol újrajátszottuk az eseményeket. Örülök, hogy legalább utólag együtt tudtunk dolgozni a rendezőkkel, így ők is testközelből meggyőződhettek arról, hogyan hajtottuk végre a mentést.
magyarnarancs.hu: A híradások főképp a brit búvárok hőstetteiről szóltak, de a munkálatokban több mint ezer ember kapcsolódott be, a thai haditengerészet mellett többek között az Egyesült Államokból, Ausztráliából vagy Dániából is érkezett búvárok.
Connor Roe: A rendezők remek munkát végeztek, sikerült bemutatniuk az egész akciót – nemcsak a konkrét, föld alatt zajló munkát és az azzal járó drámát, hanem azt a nagyobb képet is, hogyan dolgoztak együtt a világ különböző részeiről érkező emberei százai azon, hogy megmentsék a focicsapat tagjait.
A film szempontjából a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a barlangban viszonylag kevés felvétel készült. Egyszerűen nem ez volt a prioritás. Mind azzal voltunk elfoglalva, hogy sikerüljön élve kihoznunk a gyerekeket és az edzőjüket.
Az újrajátszáskor azonban a lehető legnagyobb hitelességre törekedtünk, ugyanazokat az eszközöket és felszereléseket használtuk, mint Thaiföldön és megpróbáltunk mi is mindent ugyanúgy csinálni mint ott.
magyarnarancs.hu: Elképesztő médiaérdeklődés övezte az akciót, az egész A nagy karnevál című filmre hajazott, ami szintén egy barlangban fogságba esett ember kimentéséről szól.
CR: Már akkor megjelentek az első híradások, amikor a szülők nem találták gyermekeiket. Aztán kiderült, hogy nem egy egyszerű eltűnésről van szó, amikor a rendőrök csak úgy a nyomukra bukkannak, ettől pedig hirtelen nagyon megnőtt a média érdeklődése. Mire a nemzetközi búvárok bekapcsolódtak a munkába, már jó ideje folyt a keresés. Emlékszem, éppen Olaszországban voltam, a BBC mobilapplikációján keresztül én is követtem a percről percre híradást – aztán érkezett a hívás, hogy szükség van rám. A helyszínre érkezve derült ki számomra, hogy rengeteg hamis és pontatlan hír keringett az eseménnyel kapcsolatban. Nagyon érdekes élmény volt közvetlenül azokkal a szakemberekkel beszélgetni és megtárgyalni a mentés részleteit, akikről korábban én is annyit olvastam. A helyszínen tartózkodó újságíróknak nem volt könnyű dolguk, a mentésben szerepet játszók közül szinte senkivel nem tudtak beszélni, mivel mindenki azzal volt elfoglalva, hogyan hozzuk ki élve a bent rekedteket. Később, miután sikerrel jártunk, egyre több részlet vált ismertté, interjúkat adtunk és a thai haditengerészet részéről is többen nyilatkoztak, most pedig a dokumentumfilm segítségével mindenki megtudhatja, pontosan mi történt a barlangban és hogyan dolgoztunk.
magyarnarancs.hu: Elon Musk is felajánlotta segítségét: mérnökeivel kifejlesztetett egy minitengeralattjárót, amit felajánlott a mentőalakulatoknak. Végül nem vetették be az eszközt, mert a hírek szerint az a barlangban használhatatlan lett volna. Eljutott önökhöz az ötlet?
JB: Az volt az egyetlen célunk, hogy megmentsük a focicsapat tagjait, és ennek érdekében szinte minden lehetőséget számba vettünk. Jó néhány javaslat érkezett hozzánk kívülről is, ezeket is mind átgondoltuk. Soha nem tudhatja az ember, végül honnan érkezik megoldás vagy egy hasznos ötlet. Végső soron azonban mi, búvárok csak apró fogaskerekek voltunk egy hatalmas gépezetben. A szakemberekkel együttműködve a thai haditengerészet döntött arról, hogyan hajtsuk végre az akciót.
magyarnarancs.hu: Az önök és a többi búvár történetének jogait a film mögött álló National Geographic szerezte meg, a barlangban rekedt futballcsapat élményeire viszont a Netflix csapott le, így nem kerültek be A Mentőakcióba. Ők hogyan vélekedtek az eseményekről? Hálásak voltak önöknek?
JB:Az akciót követően először a szülőkkel találkoztunk, a gyereket azonnal kórházba szállították további vizsgálatokra és megfigyelésre. Csak otthon, az Egyesült Királyságban válthattunk velük pár szót, mielőtt megkaptuk a Brit Birodalom Rendje díjait. Igazából nem vártunk tőlük semmiféle hálát, egyszerűen bajba kerültek, mi pedig segítettünk nekik, nincs ebben semmi különös. Ennek ellenére mégis köszönetet mondtak; mindannyian túlléptek már a történteken, és visszatértek a normális életükhöz.
Nyugodt, boldog gyerekeknek tűntek, úgy hallottam, néhányan azóta már újra lemerészkedtek a barlangba is.
CR: Az Egyesült Királyságban minden barlangi mentést végző búvár önkéntesen dolgozik. Szükség volt ránk, mi pedig segíteni akartunk. Nem vártunk cserébe hálát, vagy bármi hasonlót, egyszerűen elvégeztük a munkát, majd hazamentünk, megtisztítottuk a felszerelésünket és folytattuk addigi életünket.
