Soha nem tudtuk meg ennyire sokszor, hogy Sanna Marin nő

Mikrofilm

Ígéretes dokumentumfilm jelent meg az HBO Maxon Sanna Marinról és a csupa női pártvezért felvonultató kormánykoalíciójáról, ami négy éven keresztül irányította Finnországot. Sajnos az ígéret nagyrésze csak ígéret maradt.

Mia Helme finn dokumentumfilmes nagy lehetőséget kapott azzal, hogy az HBO saját gyártású dokumentumfilmjét rendezhette Sanna Marin egykori finn miniszterelnök kormányáról. A kormányzó ötös azt az addig példa nélküli rövid időszakot örökítette meg háromszor fél órában, amikor Marin 2019 és 2023 között miniszterelnökként vezethette az országot, a koalícióját adó pártok elnökei pedig szintén csak nők voltak. Sanna Marin neve itthon is ismerősen cseng, bár mindenkinek más jut róla eszébe: a kormánymédiánál ő a szerencsétlen fiatal nőcske, aki ráadásul baloldali is, a felvilágosultabb vidékeken a remény megtestesítője, hiszen egy halmozottan lazának tűnő nő, a sima hírkövetőknél ő az, akinek egy bulizásából és egy fesztiválon készült képéből politikai botrány lett.

Ennek ellenére Sanna Marinról ezen az egy-egy kiragadott és amúgy is véleményes információn kívül valójában semmit nem tudni jóformán Magyarországon. A szociáldemokrata irányultságát még csak-csak szokás ismerni, de az MSZP országában azért ez a szó sem olyan őrült nagy kapaszkodó, ahogy a pár balhéja sem visz közelebb. Főleg azért, mert a legtöbben eleve semmit nem tudunk Finnországról, persze valójában annyira el nem ítélhető módon. A dokumentumfilm kicsit azt ígérte elsőre, hogy ezt is helyre teszi, és kiemeli Sanna Marint a celebvilágból, hogy úgy foglalkozzon vele, mint egy izgalmas politikussal, aki mellesleg Finnország történetének legfiatalabb kormányfője és a világon akkor a legfiatalabb miniszterelnök volt a maga 34 évével. 

Az izgalmas témához minden adott volt, hiszen

egy Covid-válsággal és egyre agresszívabb Oroszországgal is terhelt fiatal politikus története tényleg csak akkor lehet fesztültebb, ha történetesen egy nőről van szó, akit a társadalom jelentős része túl fiatalnak és törékenynek tart. Hollywood forgatott már ennél sokkal unalmasabb témáról is mozifilmet.

A túl nőnek tartás kérdése azért is fontos, mert A kormányzó ötös kifejezetten ezt helyezte fókuszba: Marin és az összesen öt pártból álló koalíciója ugyanis kifejezetten női pártvezéreket jelentett (Marinon kívül még Li Andersson, Annika Saarikko, Anna-Maja Henriksson és Maria Ohisalo - így jön ki tehát az öt nő), akik ebben a másfél órában végül is főleg arról beszélnek, hogy ők nők. 

Ha úgy vesszük, a lehető legközelebb kerültek a nézőhöz: igazából nem politikusként, hanem emberként beszélnek a maguk ambícióiról, a női lét plusz nehézségeiről, a közegről, amiből ki kellett törni. Ha viszont kritikusak vagyunk, márpedig miért ne lennénk azok, akkor érdemes feltenni a kérdést, hogy tényleg annyit akartunk-e tudni mindössze Sanna Marinról, hogy nő? Mert ennél többet sajnos nem igazán mutat be a film. Akár a könnyebb befogadásra is lehet kenni, de az mégis csak megdöbbentő, hogy tulajdonképpen semmit nem tudunk meg arról, milyen kormány is volt ez, milyen döntéseket hozott, milyen problémáik voltak.

A finn minisztereln?k buliz?s vide?ja

 
Sanna Marin finn miniszterelnök nyilatkozik egy helsinki sajtóértekezleten 2022. augusztus 19-én
Fotó: MTI/EPA/Compic/Kimmo Brandt

Az egyértelmű, hogy fontos témát dolgoznak fel így is, hiszen kommentár nélkül is egészen elképesztő, ahogy a nemzetközi sajtó évek alatt sem volt képes túllépni azon, hogy Sanna Marin egy fiatal nő, aki további nőkkel működik együtt az ország irányításakor. Érdemes róla beszélni, főleg Magyarországon, ahol pár napja az egész Európai Unióban egyedülálló módon egyetlen női kormánytagunk sem maradt Varga Judit dicsőséges miniszteri karrierjének vége óta. A film legerősebb részei azok, amikor a szereplők feltesznek olyan kérdéseket, hogy ha nő vállal gyereket a minisztersége alatt, akkor miért kérik rajta számon jobban a gyerekkel eltöltött időt, mint amikor férfiak teszik ugyanezt? De érdekes nézni azt is, ahogy a sajtótól rendszeresen olyan kérdéseket kapnak, hogy jól kijönnek-e egymással. 

Üzenet és gondolat tehát van, de sajnos ha nem Sanna Marinról készült volna ez az egész, akkor valószínűleg olcsó propagandának hívnák. Az ugyanis tök jó, hogy bemutatják futás közben egyszerű emberként az egykori miniszterelnököt, vannak interjúk az anyaságról meg ilyesmi, de azért a történetben mégis csak érdemelt volna pár mondatnál többet a pénzügyminiszterük korrupciós ügyek miatt összehozott lemondása (egy amúgy Magyarországról nézve egészen nevetséges méretű ügy miatt), de hát rövid olvasgatás után az is kiderült, hogy ez a nagy ötös valójában azért annyira tényleg nem szerette egymást egy idő után, és ezért sokszor repedt meg a koalíció. Ezekről sincs szó, ahogy arról sem, hogy Sanna Marin óriásira nőtt ismertsége és népszerűsége valójában a többiek kárára jött össze - erre elég jó bizonyíték az is, hogy a 2023-ig kormányzó koalícióból Marin balközép pártja volt az egyetlen, ami nem hogy nem vesztett szavazatokat, de még erősödött is. A többiek mögül elszivárogtak a szavazók.

A probléma az, hogy megint nem kapunk mást Sanna Marinból, mint egy Instagram-influenszert: beszél a magánéletéről, mesél a saját példaképeiről, de értelmezhető történetmesélés híján az sem derül ki igazán A kormányzó ötösből, hogy végül is elbukták az első választásukat (2019-ben nem választás útján került a hatalomba, hanem elődje mondott le a pártban), ezzel pedig bármilyen fura, de mégsem tűnik akkora sikertörténetnek ez a politikai karrier egyelőre. Azt ugyanis lehet mondani, hogy Marinékat a nőgyűlölet távolította el a hatalomból, de azért valószínűleg kellett ehhez az államadósság növekedése is például.

 
First Five

Arra persze lehet nyálat csorgatni innen a legvidámabb putyinista barakkból, hogy léteznek koalíciós kormányok, léteznek világnézetek, létezik politikai kompromisszum és egy választási vereség sem végleges, de a valószínűleg a rendezőnek nem a szomorkodó magyarok volt a célközönsége.

A három rész végére tulajdonképpen nem kerültünk közelebb Finnországhoz azon túl, hogy már tudjuk, nők is vezették. Ez pedig összességében legalább annyira semmitmondó és megalázó, mint a szexista kommentek az üzenőfalaikon.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.