Ismét méreteset bukott a Disney

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy egy rémisztő gyerekmese helyett a nézők továbbra is inkább a Barbenheimerre szavaznak?

Eddie Murphy 2003-as Elvarázsolt kastélya valószínűleg a mai napig rossz emlék mindenki számára. A 80-as 90-es évek egyik legkedveltebb és legünnepeltebb színésze a 2000-es évek elején óriási hullámvölgybe került: a 2001-es Shrek gigagsikerét hatalmas bukások (Showtime – Végtelen & képtelen; Pluto Nash – Hold volt, hol nem volt…; Én a kém) követték, úgy tűnt, Murphy egyszerűen már nem képes nézőket vonzani és pénzt hozni a stúdiónak. A filmet a kritikusok és a közönség is utálta, 90 milliós büdzséjét a tengerentúlon képtelen volt visszahozni, és világszinten is mindössze 182 milliót termelt – ami ha nem is katasztrófa, de mindenképpen csalódás. Ez az eredmény viszont pont elég volt ahhoz, hogy két évtizeddel később a Disney ismét elgondolkodjon a családi rémmesén. Az idei Kísértetkastély azonban a jelek szerint még a Murphy-féle változatnál is nagyobb bukás lett.

Az előjelek ellenére mégis sokan úgy vélték, papíron jó ötletnek tűnt elővenni a projektet: a Kísértetkastély ugyanúgy a Disneyland egyik látványosságán alapul, mint az öt részt megélt A Karib-tenger kalózai sorozat, vagy épp a 2021-es Dzsungeltúra, amelynek máris készül a folytatása. A horrorok ráadásul a streamingek korában is jól mennek a moziban, az elsősorban még mindig csalátbarátnak brandingelt stúdió pedig az elmúlt időszakban nem is nagyon próbálkozott a műfajjal. Emellett jogosan gondolhatták úgy, hogy a Kísértetkastélyból is egy A Karib-tenger kalózaihoz hasonló, többrészes sorozat készíthető, aminek sikere a szórakoztatóparkjainak bevételét is megdobhatja, nem beszélve a reklámtárgyakból befolyó pénzekből – hiszen saját szellemi tulajdonukról van szó. A 2003-as fiaskóból tanulva nem remake-elték, hanem új színészekkel rebootolták a filmet, a friss szereplőgárda pedig tele van közönség- (Owen Wilson, Tiffany Hadidsh, Danny DeVito) és kritikuskedvencekkel (LaKeith Stanfield, Jamie Lee Curtis, Jared Leto). A rendezést arra a Justin Simienre bízták, aki elsősorban a Dear White People című 2014-es mozijával, valamint annak nagysikerű sorozatváltozatával szerzett ismertséget.

Voltak ugyanakkor intő jelek is. A horrorok ugyan sikeresek és Oscar-díjasok tucatjait vonzzák, de ez nagyrészt annak köszönhető, hogy kevés pénzből, költséghatékonan készülnek. A sztárokkal teletömött, látványosnak ígért Kísértetkastély azonban 150 millió dollárt kóstál, azaz neki nem elég egy 50-100 milliós bevétel, amivel a horrorok többsége már profitábilisnek számít. A műfaj ráadásul nehezen vegyíthető a családi filmekkel, hiszen alapvetően épp ellentétes módon hatnak: a horrorok a frászt hozzák ránk, míg a gyerekbarát mozik megnyugtatnak és kellemesen szórakoztatnak. A Karib-tenger kalózai sikerének egyik titka éppen az volt, hogy tökéletes arányban tartalmazott sötétebb, komikusabb és kalandosabb részeket. Ez az, amit a jelek szerint a Kísértetkastély nem tudott megismételni.

A film ugyanis csalódást keltő módon mindössze a bevételi lista harmadik helyén nyitott 24 millió dollárral. A dobogó első két fokán természetesen továbbra is a Barbie és az Oppenheimer áll. Amerikán kívül még ennél is elkeserítőbb a helyzet: 35 országból mindössze 9,1 millió dollár folyt be. Tovább folytatódik tehát a Disney idei nyári vesszőfutása: az Elemi és az Indiana Jones és a végzet tárcsája után újabb tervük dőlt dugába. Eleve kérdés, a Disney miért gondolta jó ötletnek épp most, egy héttel a nyár legnagyobb dobása előtt moziba küldeni a filmet, amikor mindenki tudja, hogy az ősz, és főleg Halloween a horrorok szezonja. „Egy horror persze bármikor érhet el sikereket, de ez a családbarát film sokkal jobban teljesíthetett volna ősszel, amikor már lejárt a nyári popcornfilmek időszaka” – fogalmazott Jeff Bock elemző. A kép persze közel sem fekete-fehér: az Eddie Murphy-féle Elvarázsolt kastély ősszel bukott meg; ugyanakkor a stúdió hasonló családi horrorszerűségét, a Hókusz pókuszt annak idején a Kísértetkastélyhoz hasonlóan nyáron mutatták be; annak rendje és módja szerint meg is bukott, és csak később, videón vált kultklasszikussá, amint azt ebben a cikkünkben bemutattuk. A Disney azért is ódzkodhatott az őszi premiertől, mert a bemutatónaptár máris tömve van horrorokkal erre az időszakra: szeptember 8-án érkezik Az apáca 2, szeptember 15-én a Szeánsz Velencében, szeptember 29-án a Fűrész 10. része, október 13-án Az ördőgűző sokadik felvonása, a Believer; október 27-én pedig a Five Nights at Freddy’s. Igaz, ezek mind klasszikus „rémisztgetések”, nem családira hangszerelt horrorok.

A Kísértetkastélyból tehát a 2003-as változathoz hasonlóan nem lesz kasszasiker, és valószínűleg a stúdió pár évtizedre ismét elfelejteni majd a projektet. A károkat enyhítheti viszont, hogy a mozis pályafutása után az őszi időszakban a Disney+-on találhat új közönséget. A tavaly Halloweenkor bemutatott Barbár például hatalmasat ment a streamingen – igaz, azt nem előzte meg hatalmas bukás a pénztáraknál.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.