Tim Robbins a Narancsnak: Azt kérdezi, miért nem lettem maffiózó?

Az Oscar-díjas színész természetesen válaszolt a kérdésünkre. És még jó néhányra.

Magasabb és őszebb, mint azt a filmjei sejtetni engedik. A New York-i Comic Conon töltöttünk tíz percet a társaságában, hogy a Stephen King ihlette Castle Rockról, az HBO GO-n látható horrorsorozat második évadjáról beszélgessünk.

Természetesen A remény rabjai is szóba került. Az interjút Köves Gábor készítette és a Narancs legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: Rosszfiút játszik a sorozatban.

Tim Robbins: Az nem kifejezés. Én vagyok a kápó a városban. Egy Don, egy maine-i illetőségű vidéki gengszter. Mondanom sem kell, imádtam ezt az alakot játszani. Eddigi pályafutásom során nem nagyon adatott meg, hogy ilyen figurák bőrébe bújjak. Pedig ilyen férfiak közelében nőttem fel New Yorkban, a Greenwich Village és a Little Italy határvidékén. A haverjaim között, akikkel az idő tájt együtt lógtam, sokan áhítoztak arra, hogy a maffiában futnak majd be karriert. Volt is esélyük rá, mindennapos volt a maffia jelenléte, a helyi keresztapa része volt a környék életének. Mindig is el akartam játszani ezt a fajta alakot.

 

Fotó: Köves Gábor

MN: Mi tartotta vissza, hogy a haverjai útjára térjen?

TR: Azt kérdezi, miért nem lettem maffiózó?

MN: Azt.

TR: Nos, akkor elmondom: a jó családi háttér óvott meg ettől. A szüleim. Arra neveltek, hogy ne csak a saját érdekeimet nézzem, hanem a másét is. És még valamin múlott: a vakszerencsén. Játszottam A remény rabjaiban, megrendeztem a Ments meg, uram!-at, és megcsináltam a 45 Seconds of Laughter című dokumentumfilmet – így vagy úgy, de ezek mind a börtönéletről szólnak. Gyakran felteszik nekem a kérdést, hogy mi vonz ebben a világban...

A teljes interjú az eheti Magyar Narancsban olvasható, mely csütörtöktől kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.