Amikor törvény fogadja el a halálvágyat

Mikrofilm

Mit tehet egy anya, ha a lánya nem akar élni, és ezt hivatalos útra tereli? Gyimesi Anna Falling című filmjét a Verzión lehet megnézni.

A törvény Belgiumban lehetővé teszi az úgynevezett pszichiátriai eutanáziát, vagyis ha valaki felnőtt korában úgy érzi, hogy halálvágya leküzdhetetlen, akkor ezt hivatalosan is elismerhetik.

Persze az eljárás ellentmondásos, és hatalmas vitákat kelt.

A kérvényezőnek beszámíthatónak lennie, ám ha abból indulunk ki, hogy az öngyilkossági szándék beszűkült tudatállapotot feltételez, akkor nemigen találunk olyan embert, aki „beszámíthatóan” indokolni tudná elhatározását. Ennek ellenére a pszichiátriai eutanázia nemcsak papíron létezik, amit még úgy is nehezen lehet felfogni, hogy évekig tartó procedúráról van szó, és több, egymástól független pszichiáter szakvéleményére is szükség van.

Akik a törvény mellett állnak, azt mondják: ha a beteg minden segítséget megkap és mégsem sikerül enyhíteni a szenvedését, akkor ugyanúgy kell tekinteni, mintha gyógyíthatatlan beteg lenne.

Gyimesi Anna Falling című filmje egy anya sorsán keresztül mutatja be a problémát. Főhőse, Els nyolc éve áll tehetetlenül 20 éves lánya halálvágyával szemben, ugyanígy tehetetlenek a szakemberek is. A lány hajthatatlan, ahogy felnőtté vált, azonnal kérvényezte a pszichiátriai eutanáziát, a folyamat elkezdődött…

 
 Képkocka Gyimesi Anna Falling című filmjéből
 

 Az lenne a logikus, ha a mindössze 16 perces film ezt követné, de szerencsétlen lány inkább csak valamiféle médium. Gyimesi Anna kénytelen volt tudomásul venni, hogy egy felnőtt ember akar törvényes lehetőségével élni, ezért inkább az anyára fókuszált. A rendezőt eleve az a bonyolult folyamat érdekelte, ami Els lelkében zajlik. Az érdekelte, hogy egy negyvenéves nő hogyan lesz képes tudomásul venni, hogy immár gyógyíthatatlan betegként kell tekintenie a lányára. És ezek után hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével, élheti-e a saját életét.  

A Falling házi archívumok képkockáinak felvillanásával, afféle fojtogató álomként idézi meg a családi tragédiát, az ezzel kapcsolatos dilemmákat, s közben az anya tárgyilagos monológját halljuk, amely egyszerre vádirat és szabadulólevél.

Vetítik: 26-án, 19.15, Corvin – Karády

A Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadása ötoldalas mellékletben foglalkozik a Verzió Filmfesztivállal.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.