Rendhagyó dokumentumfilm készülhet Robin Williamsről

Mikrofilm

A Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van kulisszatitkait mutatná be.

Legendák keringenek a Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van című 1993-as filmről. Ez az a családi vígjáték, amelyben Robin Williams egy idős házvezetőnőnek öltözik, hogy így szerezze vissza elhidegült családját. A komédia annak idején hatalmas sikert aratott, az év második legnagyobb bevételű filmje volt Amerikában. A fáma szerint Williams szabadszájú viccekkel tűzdelt elképesztő improvizációkat nyomott a forgatás során. Nem is olyan rég pedig a rajongók Az Igazság Ligája Snyder-vágatán felbuzdulva követelni kezdték, hogy a Mrs. Doubtfire-ből is készüljön egy korhatáros rendezői változat. Mindezt ebben a cikkünkben mutattuk be.

Úgy tűnik, a rendező, Chris Columbus vevő lenne az ötletre, ha nem is pontosan olyan formában, ahogy az internet népe szeretné: dokumentumfilmben tárná a nézők elé, milyen volt a munka Williamsszel. „Be akarjuk mutatni Robin módszerét. Van valami különös és varázslatos abban, ahogy dolgozott, és szerintem szórakoztató lenne beleásni magunkat” – fogalmazott.

Korábban a film egyik főszereplője, Mara Wilson is megerősítette: szereplőtársa valóban rengeteget rögtönzött és bőven akadtak mocskos viccek – azt azonban nem tudja, mennyi maradt fenn mindebből. Columbus most erre is kitért: „Kétmillió lábnyi (600 ezer méter – G. Á.) filmem van egy raktárban. Durván 972 doboznyi felvétel a Doubtfire-ből. Van, amit felhasználtunk a filmben, akadnak kimaradt jelenetek, kulisszák mögötti képek is. Fel akarunk bérelni egy vágót, hogy kezdjen valamit ezekkel.”

A rendező szerint Williams a forgatás idején karrierje és komikusi érzéke csúcsán állt, a játékát igazi isteni ihletnek nevezte. „Megvolt, ami pontosan a forgatókönyvben állt, majd Robin teljesen szabadon engedte magát – azt látni kellett. Szegény forgatókönyv-felügyelő! Ne felejtsük, ez még a 90-es évek elején volt, amikor nem gépelte, amit mondott, hanem kézzel jegyezte le, Robin pedig minden csapónál teljesen megváltoztatta a szöveget. Szóval Robin eljutott valameddig, aztán szinte semmire nem emlékezett abból, amit mondott. Odamentünk a forgatókönyv-felügyelőhöz és megkérdeztük tőle, de néha neki se sikerült lejegyeznie” – magyarázta Columbus.

A forgatás ennek ellenére nem csak móka és kacagás volt. Williamsnek 4-5 órát kellett a sminkben ülnie, hogy Mrs. Doubtfire-ré – a magyar változatban Eugénia Tűzvolte nevű személlyé – alakuljon: hajnal 3-kor kelt, és körülbelül reggel 8-kor kezdhették el vele a jelenetet. Úgy próbáltak könnyíteni a dolgán, hogy két egymást követő nap nem vettek fel olyan jelenetet, amikor nőnek öltözik: egyik nap házvezetőnő volt, a következő napon pedig egyszerűen a Daniel nevű figura.

Columbus azt is bevallotta, hogy megkereste Williamset a folytatás ötletével, még 2014-ben – abban az évben, mikor a színész meghalt. 1993-ban, az első rész idején a folytatásokat még eléggé lenézték, ezért Williams sem akarta rögtön elkészíteni a második részt. „Nem beszéltünk a folytatásról egészen halála évéig. Volt egy forgatókönyvünk, és ez volt az utolsó alkalom, amikor találkoztam Robinnal. Elmentem hozzá, leültünk és beszélgettünk a dologról. A forgatókönyv nagyon erős volt, Robin egyedüli megjegyzése az volt: »Főnök, megint annyi időt kell abban a maskarában töltenem?« Fizikailag megterhelő volt. Olyan volt számára, amikor Doubtfire-nek öltözött, mintha minden nap lefutotta volna a maratont” – magyarázta.

Hozzátette: idősebb lévén Williams épp ezért azt szerette volna, ha úgy írják át a forgatókönyvet, hogy kevesebbet kelljen a nehéz jelmezben játszania; végül azonban a halála miatt soha nem készülhetett el a folytatás. A jogok nem Williams örököseinél, hanem a Disney stúdiónál vannak, akik elvileg bármikor rendelhetnének egy második részt. Columbus azonban mindezt ellenzi, Williams nélkül ugyanis az egésznek nincs értelme.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.