A méltóság maradéka – a Fidesz és a romagyilkosságok pere

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 7.

Narancsblog

A Fidesz tulajdonképpen egy rasszista sorozatgyilkosságban való közreműködéssel vádolja politikai ellenfeleit. Ez még tőlük is meglepő.

Felháborodni csak az tud, akiben még él a remény. És aki remél, az fél is – ahogy a költő mondja: csak az nem fél, kit a remény már végképp magára hagyott. Ezért ahányszor azt mondjuk, hogy ennél már nincs lejjebb, hogy eljött a mélypont ünnepélye, akkor valójában azt gondoljuk: ne legyen lejjebb, az ég szerelmére, ne.

Most is ezt érezzük.

A 21. század Magyarországán botrány történt. Megemészthetetlen, felfoghatatlan botrány: rasszista mészárlás. Elesetteket, védteleneket, egy gyereket gyilkoltak meg gazemberek. Ezen a szinten a politikai propagandának nincs keresnivalója.
Az állam és a rendvédelmi szervek felelősségét vizsgálni azonban nemcsak lehet, de kell is. Erre nemcsak az esettel foglalkozó – bántóan kevés – komoly elemzés, tényfeltáró cikk törekedett, hanem a bíróság is foglalkozott vele (és még fog is, részletesebben – erről lásd áttekintésünket), de a legfontosabb munkát a viszonylag nagy jogkörrel rendelkező parlamenti vizsgálóbizottság végezte (lásd Gulyás Józseffel készült interjúnkat). Mint minden titkosszolgálatokat érintő kérdésben, itt is nehéz a tisztánlátás, de hogy az NBH, a KBH és az NNI súlyos hibákat követett el, az ma már nyugodt szívvel kijelenthető. Ahogy az sem kérdés, hogy a titkosszolgálatok működéséért a mindenkori titokminisztert politikai felelősség terheli.

E kérdések feltárása a sajtónak és a politikának egyaránt feladata, sőt: kötelessége. Erről beszélni kell. De a Fidesz nem erről beszél.

A párt reakciója az ítéletre – Zsigó Róbert elővezetésében – ez volt, a Fidesz.hu szerint: „»A lehető legkeményebb ítélet ellenére ebben az ügyben nyitva maradt néhány kérdés.« A fideszes ezek között említette, hogy »miért pont akkor, 2008-ban és 2009-ben, a Gyurcsány–Bajnai-kormány idején történtek ezek a gyilkosságok, és azok kinek álltak érdekében«. Az elítéltek mellett kik lehetnek még azok az elkövetők, akik most megúszták, akiknek a neve végig rejtve maradt?”

A szokásos sejtetések ellenére ez világos beszéd: Gyurcsány és Bajnai tehetnek a gyilkosságokról, ez nekik állt érdekükben, és a mai napig rejtegetik a bűnösöket. A Fidesz tulajdonképpen egy rasszista sorozatgyilkosságban való közreműködéssel vádolja politikai ellenfeleit. Ez a magyar politikai közbeszéd újabb mélypontja. Szégyentelen, visszataszító, felháborító.

Most pedig jönne az a mondat, hogy ennél nincs lejjebb. Mert még mindig reménykedünk.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.