Csúcsra jár a Hódmezővásárhely után kitört beteges pánik Orbán hívei közt: attól tartanak, hogy kevesen lesznek a békemeneten

  • narancs.hu
  • 2018. március 14.

Narancsblog

Egy hangon kiált provokációt a lakájsajtó. Ég a ház: az ordít a leghangosabban, aki felgyújtotta.

Holnap úgynevezett békemenet lesz, első blikkre az mondaná rá az ember, hogy ki nem szarja le. Különben is, tegye fel a kezét, aki emlékszik rá, hogy mikor volt az utolsó békemenet. Talán tavaly április körül volt egy, amikor kimondottan az orosz–magyar testvériség-barátság melletti kiállásként vonultak fel, de azt is a kutyapárt szervezte. Tavalyelőtt májusban? Nem, nem, akkor éppen Bencsik András főszervező zokogott bele a Népszabadságba (te jó ég, alig két éve még megvolt), hogy képtelen a kvótaügyi népszavazás alkalmából összerántani egy békemenést, mert nincsenek elegen:

„Most biztosan kevesen jönnének el”

mondta akkor.

Nos, a kormányzati sajtó utóbbi napjainak termését áttekintvén a legelfogulatlanabb szemlélő is kénytelen arra következtetni, hogy Bencsik jogos félelmei máig sem csökkentek egy szikrányit sem. Valljuk be, ilyen léptékű alarmírozással eddig még nem találkoztunk. A hangadó ezúttal is a központi pártlap, a Magyar Idők, amely így ír: „Soros ügynökei az áprilisi választást megelőző hetekben és napokban komoly provokációkra, nyílt és agresszív támadásokra készülhetnek a közszolgálati média, a jobboldali médiatermékek, és a közintézmények ellen. Kiemelt célpontjuk a több százezer embert vonzó, nemzeti elkötelezettségű békemenet, így különösen fontos, hogy a hatóságok megfelelő figyelemmel kísérjék a sorosisták akciózását…”

Valami Tűzfalcsoport nevű blog, amire a Magyar Idők mindig oly nagy hévvel hivatkozik, pedig már azt is tudni véli, hogy: „Már egy éve készülnek a békemenet ellen Sorosék”. (Csak a miheztartás végett: egy éve még ezek a marhák azt sem tudták, hogy lesz egyáltalán békemenetük. Hol volt még Hódmezővásárhely?)

Ám mi sem igazolja az elkerülhetetlen provokáció bizonyított voltát fényesebben, mint az, hogy a rohadt sorosisták már meg is fenyegették Bayer Zsoltot, hogy egy Dragunov nevű puskával lelövik a békemeneten. S Szlovákiában pedig már két hete kinn az utcán zavarognak, ahogy Orbán kiolvasta a jelekből.

A kicsit késve futó Pesti Srácok ma estére a tévéjébe vagy videóblogjába trombitálta össze, khm, a nagyágyúit ezzel a címmel: „Provokátorok, agyonlövés, háborús séta: Kiadták a gyűlöletparancsot a Békemenetre – Csizmadia-Fricz-Stefka a mai Polbeatben!”

Szerencsére az origo pedig a megoldást is látja: „A szervezők várnak mindenkit, akik az anyák, gyerekek biztonságára törekednek, és a Fidesz is arra kéri híveit, hogy vegyenek részt az eseményen.” Magyarul: kapára, kaszára, anyák védelmezői, gyerekek gyámolítói, jöjjön mindenki, mert jaj lesz, ha kevesen leszünk.

És az, hogy a csekély felvonulói létszámtól reszketnek, csak a határozottan jó indulatú megfejtése e sajtótombolásnak.

Van egy másik is.

Vajon miért ordítanak előre teli szájjal provokációt?

Mitől olyan biztosak e provokációban? A kérdés megáll önmagáért kijelentésként is. Így azt sem lehet mondani, hogy leszarja az ember a békemenetet. Hiszen a szervezői, kiagyaló már tudják, hogy mi fog majd történni ott. S ha félnek valamitől, az nemcsak a lelkiismeretük, hanem főként a bukás, aminek az elkerüléséért meg tényleg mindenre képesek lehetnek.

Holnap tehát nem árt résen lenni.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.