Csúcsra jár a Hódmezővásárhely után kitört beteges pánik Orbán hívei közt: attól tartanak, hogy kevesen lesznek a békemeneten

  • narancs.hu
  • 2018. március 14.

Narancsblog

Egy hangon kiált provokációt a lakájsajtó. Ég a ház: az ordít a leghangosabban, aki felgyújtotta.

Holnap úgynevezett békemenet lesz, első blikkre az mondaná rá az ember, hogy ki nem szarja le. Különben is, tegye fel a kezét, aki emlékszik rá, hogy mikor volt az utolsó békemenet. Talán tavaly április körül volt egy, amikor kimondottan az orosz–magyar testvériség-barátság melletti kiállásként vonultak fel, de azt is a kutyapárt szervezte. Tavalyelőtt májusban? Nem, nem, akkor éppen Bencsik András főszervező zokogott bele a Népszabadságba (te jó ég, alig két éve még megvolt), hogy képtelen a kvótaügyi népszavazás alkalmából összerántani egy békemenést, mert nincsenek elegen:

„Most biztosan kevesen jönnének el”

mondta akkor.

Nos, a kormányzati sajtó utóbbi napjainak termését áttekintvén a legelfogulatlanabb szemlélő is kénytelen arra következtetni, hogy Bencsik jogos félelmei máig sem csökkentek egy szikrányit sem. Valljuk be, ilyen léptékű alarmírozással eddig még nem találkoztunk. A hangadó ezúttal is a központi pártlap, a Magyar Idők, amely így ír: „Soros ügynökei az áprilisi választást megelőző hetekben és napokban komoly provokációkra, nyílt és agresszív támadásokra készülhetnek a közszolgálati média, a jobboldali médiatermékek, és a közintézmények ellen. Kiemelt célpontjuk a több százezer embert vonzó, nemzeti elkötelezettségű békemenet, így különösen fontos, hogy a hatóságok megfelelő figyelemmel kísérjék a sorosisták akciózását…”

Valami Tűzfalcsoport nevű blog, amire a Magyar Idők mindig oly nagy hévvel hivatkozik, pedig már azt is tudni véli, hogy: „Már egy éve készülnek a békemenet ellen Sorosék”. (Csak a miheztartás végett: egy éve még ezek a marhák azt sem tudták, hogy lesz egyáltalán békemenetük. Hol volt még Hódmezővásárhely?)

Ám mi sem igazolja az elkerülhetetlen provokáció bizonyított voltát fényesebben, mint az, hogy a rohadt sorosisták már meg is fenyegették Bayer Zsoltot, hogy egy Dragunov nevű puskával lelövik a békemeneten. S Szlovákiában pedig már két hete kinn az utcán zavarognak, ahogy Orbán kiolvasta a jelekből.

A kicsit késve futó Pesti Srácok ma estére a tévéjébe vagy videóblogjába trombitálta össze, khm, a nagyágyúit ezzel a címmel: „Provokátorok, agyonlövés, háborús séta: Kiadták a gyűlöletparancsot a Békemenetre – Csizmadia-Fricz-Stefka a mai Polbeatben!”

Szerencsére az origo pedig a megoldást is látja: „A szervezők várnak mindenkit, akik az anyák, gyerekek biztonságára törekednek, és a Fidesz is arra kéri híveit, hogy vegyenek részt az eseményen.” Magyarul: kapára, kaszára, anyák védelmezői, gyerekek gyámolítói, jöjjön mindenki, mert jaj lesz, ha kevesen leszünk.

És az, hogy a csekély felvonulói létszámtól reszketnek, csak a határozottan jó indulatú megfejtése e sajtótombolásnak.

Van egy másik is.

Vajon miért ordítanak előre teli szájjal provokációt?

Mitől olyan biztosak e provokációban? A kérdés megáll önmagáért kijelentésként is. Így azt sem lehet mondani, hogy leszarja az ember a békemenetet. Hiszen a szervezői, kiagyaló már tudják, hogy mi fog majd történni ott. S ha félnek valamitől, az nemcsak a lelkiismeretük, hanem főként a bukás, aminek az elkerüléséért meg tényleg mindenre képesek lehetnek.

Holnap tehát nem árt résen lenni.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.