Orbán Viktor magasról tojt az ünnepre, Petőfiékre, mindenkire, csak szavazatokért kuncsorgott

  • narancs.hu
  • 2018. március 15.

Narancsblog

„A választások után elégtételt veszünk” – tényleg szánalmas volt.

Nem volt még politikus a magyar történelemben, aki Orbánéhoz mérhető orcátlansággal törölte volna bele a sáros cipőjét az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékezetébe, ünneplésébe. Mit is érdekelte őt az egész, ő azért jött, hogy a jelenlévők szavazatait kunyerálja – sajnálatos módon azonban beosztottai az elmúlt nyolc év során bűnös hanyagságból elmulasztották úgy megfirkálni Magyarország választási törvényét, hogy az állami pénzen idefuvarozott lengyel szélsőségeknek legyen szavazati joguk, így a főnök szavaiból kiérződő páni rémület voltaképpen érthető volt. Jaj, jaj, mi lesz, ha bukok?

false

 

Fotó: MTI

Ha bukok, akkor oda a magyarság, a zsidó (Soros György) rávezeti az országra a négert, arabot, oszt annyi lesz itt mindennek. „10 és 10 milliók indulnak útnak Afrikából…” Annyi tehát már így első hallásra is gond nélkül kihüvelyezhető volt a dúlt tekintetű nemzetvezető beszédéből, hogy sajna semmi új nem jutott az eszébe, sem neki, sem a (nyilván dettó ceruzával dolgozó) szövegíróinak, sem senkinek az ő utcájában.

Nem, az sem újdonság, hogy fenyegetőzött egy nagyot („A választás után majd elégtételt veszünk”). Orbán, ha sarokba szorítva érzi magát (s hát Tiborczcal, Mészárossal, Kósával, Lázárral, Rogánnal, Habonnyal meg az összes többi csirkefogóval a tarisznyájában, hogy is érezhetné magát máshogy), mindig fenyegetőzik. Tulajdonképpen még hatalmon sem kell lennie hozzá, lásd még: a haza nem lehet ellenzékben.

Oké, Hódmezővásárhely után rajta is kiütött a para, értjük, de azért amellett mégsem lehet elmenni szó nélkül, hogy

ilyen Magyarország történelmében nem volt.

Hiszen még a legsötétebb komcsik is anno Petőfiről, Kossuthról hordtak össze hetet-havat, s az ő szájukba adták esetleges üzeneteiket. Ma csak a körítés volt a nemzeti ünnep, a főmenü az egy lecsúszott zoknis kisgyerek hepciáskodása volt, aggyá má’, mert begurulok… Ez speciel ment volna.

Aztán a végén Orbán elénekelte a Kossuth nótát a biodíszletnek kirendelt népi együttesbe csimpaszkodva – épp úgy, mint anno a Fehérvári huszárokat. Röhejesen.

Mindezek láttán nyugodtan kijelenthetjük, Magyarországnak nem sikerült megünnepelnie forradalma és szabadságharca 170. évfordulóját – valaki egyszerűen széttrollkodta.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.