Ma azzal köszönt ránk a napfényes délelőtt, hogy elszállt Czunyiné Bertalan Judit oktatási államtitkár a szélben – persze nem zuhant le messze, digitális kormánybiztost csináltak belőle, ami valami olyasmi lehet, mint Deutsch Tamás internetkonzultánsi meghatalmazása.
Persze, látja azt a vak is, hogy a magyarországi tanárlázadás (van ugyebár szlovákiai is) simán eljutott abba a szakaszába, hogy kormányzati szintű alsó fejek hulljanak, de a PÖCS zászlósanyjának az elcsapása mégis különleges gesztus.
Pontosabban különleges is, meg nem is.
Annyiban távolról sem, hogy az elcsapásával nyilvánvalóan Balogot igyekeznek bevédeni, s a valós változtatásokat próbálják elsunnyogni.
Annyiban viszont mégiscsak különös, hogy Orbán személyes kedvencét hajítván el, beismeri e kirúgással, hogy egy személyes kedvence tökéletesen alkalmatlan a feladatának az ellátására, ám mert személyes kedvenc, találni kell neki valamit, ahol nem árthat, de kereshet. Nyilván sokan emlékeznek rá, hogy a miniszterelnök – éppenséggel egy nőket simfölő kiselőadásában – milyen, már-már hőskölteménybe illő szavakkal emlékezett meg Czunyinéról. „Itt van például, aki szerintem az egyik legtehetségesebb politikus, nemcsak a nők között, hanem általában. És akiből cserebogár is lehet akár. Aki az oktatási ügyeket viszi…”
No, most ez a legnagyobb tehetség lett lecserélt bogár.
Talán azért, mert mégsem bizonyult elég tehetségesnek? Aligha, hisz a kormány tele van tehetségtelen balfácánokkal.
Talán azért, mert Czunyiné hivatalba lépése óta volt közröhej tárgya, s akik nem röhögtek rajta, mert a bőrükön tapasztalták a tehetségét, nos, azoknak inkább sírni volt kedvük. Dehogy is. Nevetséges és kártékony figurák is sokáig képesek őrizni a NER-ben szerzett pozícióikat.
Czunyinétól azért szabadultak meg, mert ugyan nagyon be vannak ijedve a pedagógusoktól, de valóságos változtatásokat eszük ágában sincs eszközölni. Orbán arra játszik, amire szokott: hogy látszathúzásokkal hülyére vegyen mindenkit. Most épp a pedagógusokat akarja átverni. Holnap majd másokat.
