Felcsúton kifejezett cél, hogy ne legyen néző a meccsen

  • narancs.hu
  • 2023. augusztus 3.

Narancsblog

A miniszterelnök falujának stadionjába ezen a héten még a legbékésebb újpestiek sem mehetnek be, ha lila szín van rajtuk.

Van ez a Felcsútra telepített Puskás Akadémia, amiről egyedülálló módon senkinek sem Puskás Ferenc jut eszébe (hogy is jutna, Öcsi bácsi az elérhető dokumentációk szerint soha a büdös életben nem járt Felcsúton), hanem Orbán Viktor és az ő lázálma a szülőfalujába épített, a szülőfaluja lakosságszámánál nagyjából kétszer annyi ember befogadására képes stadionnal. Az évtizedekkel később valószínűleg igazi NER-emlékműként használandó Puskás Pancho/Orbán Ramszesz stadionnal van még ezen kívül baj, hiszen aki volt már ott meccsen, az alá tudja írni, hogy eleve olyan ember tervezte, aki a büdös életben nem nézett még sportot, de a legnagyobb gond mégis az vele, hogy teljesen felesleges.

Egy stadion feleslegességének van ugyanis egy egészen egzakt mérőszáma: az, hogy mennyire használják ki. 

A hivatalos adaok szerint a felcsúti ékszerdobozban az előző szezonban 1650-en néztek meccset átlagosan, ami azt jelenti, hogy majdnem az egész, közel 1900 fős falu kiment meccsre hetente. Ez ebben a formában persze nem igaz, főleg mert nagyjából 500 fő a vendégszektort jelenti, ami értelemszerűen még teltház esetén sem a falusi csapat szimpatizánsait tartalmazza, és persze a közönség is látványosan azokból a fiatal buszozatatott diákokból/fiatal sportolókból áll, akiket a közmegegyezés szerint a rossz tanulmányi eredményeikért kapott büntetésként kényszerítenek arra, hogy ilyesmire áldozzák az értékes hétvégéjüket.

Meg persze a magyar bajnokságban amúgy is szeretnek néha arcpirító módon csalni a nézőszámokkal, szóval Felcsúton az sem kizárt, hogy beírják az összes kiszórt tiszteletjegyet nézőnek akkor is, ha azok közül valójában csak Eperjes Károly és a szerencsétlenebb fidelitasosok használják azt fel.

De nem is ez a lényeg, más írások már sokszor kifejtették és még sokszor ki is fogják, milyen ízlésről, világnézetről és komolyan vehetőségről árulkodik az, ami Felcsúton történik a foci körül, itt szorítkozzunk inkább egy konkrét helyzetre: pénteken az Újpest érkezik a magyar állam jelenlegi egyik kedvencéhez, a már említett Felcsúthoz. Az Újpestet alapvetően az választja el látványosan ellenfelétől, hogy létezik. Vannak szurkolói, vannak tradíciói, vannak saját balhés suttyói és velük jól megférő értelmiségi szurkolói is, ők mindannyian szeretnek meccsre járni. Ha jól megy, akkor nagyon (az elmúlt hétvégén hatezren mentek ki a Szusza Ferenc Stadionba), ha nem, akkor kevésbé, de a lényeg, hogy Újpesten van igény a focira és arra is, hogy legyenek emberek a meccseken.

Felcsúton ezek közül semmi nincs, és minden jel szerint főleg az utóbbira ügyelnek: miután nem függetlenül a nem túl nagy Budapest-Felcsút utazási időtől elment az újpestieknek fenntartott körülbelül 400 jegy (általában nem nyitják meg a stadion teljes vendégszektorát), a lilák elkezdtek a hazaiba jegyet vásárolni. Megtehetik, hiszen attól igazán nem kell félni, hogy elvennék a jegyeket a fanatikus felcsútiaktól, mivel olyanok, ugyebár, nem léteznek. A két tábor között sem nagyon létezik érdekellentét, hiszen az egyiket szurkolók alkotják, a felcsútiakat pedig pár helyi, a környék fideszes polgármesterei, és, ugye, a gyerekek, tehát túl nagy kötekedésre igazán nem kellene számítani, cserébe mindenki igényeit ki lehetne elégíteni, aki a hétvégéjét a magyar foci élőben történő nézésével szeretné tölteni.

Ehhez képest egészen mellbevágó a felcsúti kicsinyesség:

„Felhívjuk a kedves vendégszurkolók figyelmét, hogy a saját klubjuk színeit, mezét, sálját viselő drukkerek a hazai szektorokba még érvényes jegy birtokában sem léphetnek be”

– áll a tájékoztatóban.

Az ilyen felhívások néha persze indokoltak: egy Fradi-Újpesten/Újpest-Fradin a balhé elkerülése mellett az is fontos, hogy alapvetően a hazai szurkolók jussanak jegyhez. Felcsúton viszont nem áll fenn egyik sem: a lilába öltözni vágyó szurkolók senkitől sem veszik el a helyeket, mint ahogy az sem különösen átlátható, mitől lenne zavaró, ha lila-fehér pólókat és mezeket hordanának azok az emberek, akik egyébként valószínűleg amúgy is elég hangosan fogják kiabálni, hogy: „Hajrá, Újpest!” 

Vizsgáljuk meg, mi ennek az üzenete: az, hogy Felcsúton egyszerűen nem akarják, hogy nézők legyenek a meccseiken. Ameddig például angol stadionokban már rendszeresen kerülnek elő képek az ellenfelek mezeiben ülő párokról, Európa- és világbajnokságokon elválasztás nélkül ülhetnek a különböző nemzetek szurkolói a saját mezükben, addig a Pancho Arénában akkora szigor van, hogy az nem bírná el a csak a miniszterelnök klientúrájának fejében létező felcsúti fociláz felhigítását. 

Érdemes megemlíteni, hogy voltak ennek szánalmasabb előzményei is: Tállai András Mezőkövesdje korábban simán meg merte tenni, hogy lakcímigazoló kártyát kért annak érdekében, hogy ne mehessenek miskolciak az egyébként félházat sem hozó meccsére a DVTK ellen, de lépett már meg hasonlót a Kisvárda és a még akkor valamennyire létező Balmazújváros is. Mi a közös ezekben a csapatokban? Az, hogy a Felcsúthoz hasonlóan a NER által létrehozott tákolmányokról beszélünk. Ebben a formában a Fidesznek köszönhetik a létezésüket, és senkinek sincs afelől kétsége, hogy a Fidesz eltűnésével ezek a klubok is visszakerülnek az őket megillető helyre. Ennek megfelelően csak kevesen terveznek velük hosszútávra: nincs fociláz, nincs stabil szurkolótábor, nincsenek emberek, akik arról álmodoznak, hogy Európában menetelnek ezek a csapatok. 

Márpedig ha már 13 év alatt sem születtek meg ezek a nézők, akkor egy megoldás van: ha legalább senki más nem mehet be magát jól érezni ezekre a meccsekre.

Ha mégis, akkor rejtőzködjön, öltözzön be felcsúti diáknak vagy fideszes polgármesternek, különben még érvényes jeggyel sem engedik be.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.