Olyan ritkán jön őszinte önkritika kormányzati politikus, plána miniszter szájából, hogy szegény magyar sajtó tényleg rászorul az olyan NB III-as figurák kissé alkoholgőzösnek tűnő kiszólásaira, mint Pesty László lölőzése Tusványoson. Az ilyenek miatt is jó a sorok között olvasni például a csütörtöki kormányinfón: a kompetenciamérések eredményeire – ami szerint siralmas a magyar diákok szövegértése – először kissé maszatolva azt reagálta a miniszter, hogy azoknak a módszertanát meg kell nézni (értsd: Brüsszel le akarja járatni Magyarországot), de azért annyit elismert, hogy van gond. Ne gondoljunk persze túl sokat, hiszen nem a katasztrofális állapotban lévő oktatásról, (szerinte ma több tanár jut egy gyerekre, mint korábban, bár túlzottan nem fejtette ki, mikor van az a korábban), a pedagógusképzés minőségéről, vagy ilyen sorosista álhírekről van szó, hanem arról, amit mindenki tudni vél, aki valaha is olvasott már Kurucinfót.
„Ott, ahol a cigány gyerekek száma magas, ott ezek a problémák magasabb számban jelentkeznek”
– mondta Gulyás a Telex tudósítása szerint. Miután elképzeltük, ahogy Toroczkai László felállva tapsol és lengeti a kezét amolyan rómaiköszönésesen, kicsit értelmezzük ezt a mondatot: tulajdonképpen az hangzik el, hogy a cigányok húzzák le azt a minden bizonnyal kiváló átlagot, amit a Rendes Magyar Diákok két hátrafele nyilazás között összehoztak.
Azt most tegyük is félre, hogy a Fidesz egyik erős embere már megint mondott valamit, amitől megnyugodhat a rájuk hosszú évek óta stabilan kényszerszavazó szélsőjobboldaliak továbbgondolhattak, és vegyük észre a valódi jelentését ennek az egésznek. Gulyás Gergely ugyanis épp arról beszél, hogy 13 év kormányzás után sem voltak képesek a népesség egy részének valami olyan lehetőségeket biztosítani, hogy annak legyen miért megtanulni mondjuk olvasni. 13 évnyi kétharmad után sem született meg értelmezhető romaprogram – már persze ha nem számítjuk ide a Farkas Flórián körüli korrupciós ügyeket, Gáspár Győző belépését a Fideszbe, vagy persze Kis Grófo közös képét Orbán Viktorral –, meg úgy általában nincsenek nagyon romák sem.
13 év kormányzás alatt összesen egyszer kerültek komolyabban középpontba a magyarországi romák: amikor 2020-ban elkezdte felépíteni azt az alig titkoltan rasszista narratívát a kormány, hogy különféle börtöntöltelékek kártérítést követelnek az államtól az embertelen tartásmód miatt, az őket képviselő kör pedig összemosódik azzal, akik segítettek a gyöngyöspatai szegregációs perben. Ez utóbbiban, ugyebár, kifejezetten cigányok a főszereplők, a maradékot nem nehéz kitalálni. A börtönbiznisz kifejezést is bevető kormány talán messzebbre is ment volna, ha nem jön a koronavírus és vele minden borulása, de az is lehet, hogy most megint tesztelgetik kicsit, mennyire rezonál a társadalom egy-egy régisulis cigányozásra. Valószínűleg amúgy jól, hiszen a cigányság az a népcsoport, amire hagyományosan lehet kenni mindent:
2010 előtt az volt a közmegegyezés, hogy Gyurcsányék/komcsik vannak miattuk hatalmon, mostanra az ellenzékben terjedt el ugyanez a gondolat Orbánékkal/fasisztákkal, úgyhogy annyira talán nem lesz nehéz eljutnunk végre addig is, hogy a kiváló magyar oktatást is a cigányok rontják el.
Ezen a magvas gondolaton kívül a Fidesznél igazából nincs cigányság: nincs tényleges kulturális képviselet, nincs elképzelés a mostanra már teljes kilátástalanságban élő szegregátumok sorsának javítására. Vannak helyette ötletszerűen felszámolt nyomortelepek, hogy ha már nem beszélnek róluk, akkor szem előtt se legyenek túlzottan.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nagyjából 800 ezer ember sorsáról nem akarunk tudomást venni azon túl, hogy hibáztatjuk őket dolgokért. Ha épp nincs miért, akkor menjenek csak vissza csendben az örök közmunka univerzumába, lehetőleg úgy, hogy ne zavarjanak minket. Vagy a gyerekeinket ugye, mert miattuk nem tanulnak meg olvasni.
