Különféle furcsa véletlenek összjátékának köszönhetően Magyarország lakosságának jelentős része tudja, ki az a Krausz Gábor. Nem vagyok ezzel máshogy én sem, bár nekem a szokásos mentségeken túl (nézek tévét, van internetem stb.) az is plusz, hogy hosszú éveket húztam le a bulvár hol szórakoztató, hol nyomorúságos világában, ráadásul úgy általában örömömet lelem benne, ha azt látom, hogy kellemetlen emberek hülyeséget beszélnek. Igen, kormányinfót és szoktam nézni. Visszabeszélni nem szoktam, hiszen miért beszélnék vissza a tévének?
Ebből az állásból nézve megdöbbentő csak igazán, hogy az ember, aki arról híres, hogy miközben ételeket főzött, megcsalta Tóth Gabi, hirtelen akkora véleményformáló emberré változott, akivel vitázni érdemes.
Történt ugyanis, hogy ez a Krausz Gábor interjút adott a magát emberarcú, hagyományos konzervatív köntösbe bújtatott Mandinernek, és mint ember, akinek érdemes figyelni a szavára, ha mondjuk tudomisén besamelt kell keverni, elmondta a véleményét arról a Bécsről is, ahol ő konkrétan nem mert kimenni az utcára, akkora veszély van. Mármint ez volt a véleménye, hogy nem mert kimenni az utcára, mert ez a Bécs már nem az a Bécs. Krausz egyébként nincs egyedül a véleményével, egy bizonyos Adolf Hitler is a bécsi fertő láttán jutott arra a következtetésre, hogy a Nyugat hanyatlik, szóval tényleg úgy tűnik, a hülyék számára továbbra is szakrális jelentősége van Ausztria fővárosának, bár azért abban biztos vagyok, hogy a zsidó származásáról is beszélő szakács (bulvárul mondva sztárséf) azért valamivel kezelhetőbb fantazmagóriákkal rendelkezik. Épp ezért nem is teljesen világos, pontosan hogyan jutottunk oda, hogy Krausz Gábor véleményével akarunk tömegesen vitatkozni. Szerda este embereket hallottam beszélni egy koncert előterében arról, hogy Krausz Gábor mit mondott Bécsről, az internet kipukkad a sok nevetéstől, illetve attól, hogy Bécs milyen jó hely, szemben az ilyenkor mindig koszos, szar és élhetetlen Budapesttel, hát micsoda hülye már.
Az annyira nem meglepő, hogy a Fidesz holdudvara már rég nem Fábry Sándorokból és társaikból áll, hanem a „roma rapper” Gáspár Győzőből, a „fitneszguru” Schobert Norbertból, a „sztárénekesnő” Tóth Gabiból, vagy abból a Krausz Gáborból, akiről még a pár hónapra nyáron a teljes sajtót leuraló válása előtt is lehetett tudni bennfentes körökben, hogy még az említett „sztárénekesnővel” való házassága alatt sem ő volt a pár okosabb tagja. Minden párt olyan közgondolkodókat kap, amilyen minőségű világképet felrajzolt.
Miután kiszórakoztuk magunkat azon, hogy a polgári konzervativizmust kik testesítik meg, érdemes feltenni magunkak a kérdést: Krausz Gábor lenne az új Lázár János? Tényleg közgondolkodóvá tesszük ezeket az embereket azzal, hogy amolyan Puzsér Róbert-i értelemben vett elánnal leállunk velük vitázni? Miben tér ez el attól, ha a szomszéd asztalnál valaki hülyeséget beszél, és ahelyett, hogy kiröhögnénk, odamegyünk kijavítani? Nagyjából az is ugyanúgy adja meg az élményt, hogy végre valakik mellett mi vagyunk az okosak, de hát aki erre a kissé alantas, de azért nagyon kellemes szórakozásra vágyik, az simán nézheti a következő Való Világot is. Ahogy ott is egészen furcsának tűnne, ha kijavítanánk VV Broki elméletét a nőkkel való bánásmódról, úgy ebben az esetben is gondolkodjunk el rajta, mennyire legitimáljuk tévé legkonzervatívabb mesterszakácsát.
