Az ún. Kitörés túra az elmúlt években ugyanúgy részévé vált a februári programnaptárnak, mint a farsangi mulatságok vagy a busójárás. Noha az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy a túra legfontosabb eleme a tiltott (náci) önkényuralmi jelképek nyakló nélküli használata, az eseményt sikerült úgy eladni – olykor a független sajtó támogatásával –, hogy csak egy különleges éjszakai túráról van szó a budai hegyekben, az meg kizárólag hagyományőrzésnek tekinthető, hogy sokan SS-egyenruhában teljesítik a sok kilométeres távot. És különben is: az 1945-ös kitörés eleve olyan haditett volt, amit Hitler soha nem hagyott volna jóvá. Így aztán az sem tekinthető náci megmozdulásnak, hogy a túra előtt, mindenféle horogkeresztes tartalmak alatt, a kirándulók megemlékezést tartanak a Budai Várban. (Persze ma már senki nem csodálkozik az efféle, a hatósággal összekacsintós kibúvókon, és ahogy azt az idei események igazolták, a rendőrség is sokkal inkább odafigyel „a nemzetközi szélsőbal” lépéseire, mint arra, hogy „nemzeti radikálisok” vernek meg békés járókelőket.)
De nem csak az efféle hivatalos gesztusok – pontosabban: a gesztusok hiánya – jelzik, hogy a februári náci menetelés nem éri el a rendőrség, ügyészség stb. ingerküszöbét. A Kitörés túra egyik szervezőjének, Moys Zoltánnak Dextramedia nevű cégével az állami média már a 2010-es évek elején százmilliós szerződést kötött műsorkészítésre, s láthatóan nem zavarta őket, hogy ez a cég állt a nemzeti radikális N1 TV híradója mögött is, amely korábban Adolf Hitler születésnapjáról is áhítattal emlékezett meg: „A történelem talán legismertebb politikusának emléke azóta is a győztes nagyhatalmak politikai boszorkányüldözésének első számú célpontja” – hangzott el akkor.
Persze a Dextramediának a Duna TV, majd az M5 számára legyártott műsorszámai már teljes mértékben azokhoz a „nemzeti” elvárásokhoz idomultak, amelyek szerint zsidózásnak, Hitler vagy az SS dicsőítésének csak baráti összejöveteleken illik hangot adni. Moys Zoltánék a 2011 óta futó Hazajáró című sorozatban elsősorban a hazai és határon túli túrázás szépségeit igyekeztek elővezetni, ami oly jól sikerült, hogy a műsor későbbi Magyar Örökség-díját maga Böjte Csaba méltatta. „Igen, a »Hazajáró« megérdemli, hogy bekerüljön a nemzet nagyjainak a tárházába, azok közé, akik népünknek életet, fényt, reményt kölcsönöznek munkájukkal, tudásukkal” – olvasható Böjte laudációja az időközben honismereti és turistaegyletté is kiterebélyesedő Hazajáró honlapján, s ennek fényében talán az sem meglepő, hogy nem mellékesen a Kitörés túrákat is szervező egylet idén júliusban 70 millió forintos állami támogatást kapott az Magyar Turisztikai Ügynökség Kisfaludy Programjának keretében. De Moysnak már katedrája is van az új Színház és Filmművészeti Egyetemen: rendezést és dokumentumfilm készítést tanít, amelynek keretében minden bizonnyal különféle túraélményeiről is érzékletes beszámolót nyújt.
A sajtóban megjelent híradásokban elő-előkerül az is, hogy a Dextramedia vezetője Lezsák Sándor veje, ám egészen biztosak lehetünk abban, hogy e rokoni szálnak nem sok köze van ahhoz, hogy Moys Zoltán, illetve harcostársa, a Hazajáró egylet másik alapítója, Kenyeres Oszkár szerkesztő augusztus 20-án megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. A kitüntetés indoklása szerint Moysnak és Kenyeresnek a „Hazajáró című műsor készítése során végzett színvonalas és odaadó munkája” áll a középpontban, és ugyan megemlítik a „természetjárást népszerűsítő” tevékenységüket is, arról mégsem beszélhetünk, hogy
e díj voltaképpen a nácik domesztikációjának megkoronázása.
Azért nem, mert azután történt, hogy Moys Zoltán és Kenyeres Oszkár a kormánymédia talpasának szegődött.
(Címlapképünkön: Moys Zoltán író-rendező, a Duna TV Hazajáró című turisztikai magazinműsorának rendezője, forgatókönyvírója, az egylet egyik alapítója beszél a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet zászlóbontó rendezvényén a Prohászka Ottokár Élet Háza udvarán, Csobánkán 2015. július 26-án. Fotó: MTI/Kovács Attila)
