Olimpia Felcsúton

Nem is tudjuk, hirtelen melyik jó hírrel kezdjük, a marha jóval, a még jobbal, vagy a sokkal jobbal? A Nemzeti Sport olvasói győzelmet várnak a finnek ellen? Smafu, még szép, hogy lezúzzuk a szaunaevőket. Megvan a felcsúti stadion megnyitásának a napja: húsvét másnapján indul útjára a pettyes, ez viszont már többszörösen is nagy újság. Először is azért, mert így az ellendrukkereknek is nyilvánvaló lehet, hogy nem olcsó kampányfogás a stadionavató, Orbán Viktor nem a felcsúti stadion láttán érzett össznemzeti örömérzetet meglovagolva akar újra miniszterelnök lenni, hanem azért, mert vele Magyarország jobban teljesít. Elmennek hétfőn a fiatalok szépen felöltözve locsolkodni, aztán utána – és a szükséges regisztráció után – irány a stadion, nagy lesz a jókedv, nyilván. A Pancsó Stadion, bocs, Aréna (nem vicc, így hívják) megnyitóján Pancsó Tamás elénekli a Tobbaco Roadot, majd a játékvezető síbol egyet, s indulhat a játék.

 

Fotó: MTI

Tényleg, játék! Még nagyobb lesz az öröm 14 év múlva, 2028-ban ugyanitt, amikor ugyanebbe a stadionba, a Tiborc-tanya Wellness- and Spa Resort felőli kapun befut az olimpiai láng! Mert bizony Magyarország ismét olimpiát rendez!

Most épp 2028-ban, amint azt Simicskó István sportért és ifjúságért felelős államtitkártól, egyszersmind lelkes műkedvelő karatékától tegnap értesülhettünk. Hogyhogy miből? Megmondtuk, Magyarország jobban teljesít, majd Putyin elvtárs épít nekünk olimpiát, kábé egyszerre lesz kész az atomerőművével, s akkor már Paksot is összekötheti Felcsúttal a Bajkál–Amúr-kisvasútvonal. Így hát a mondott Tiborc-kapu felől befut a nagy vörös fáklyájával a 76. évét taposó, stramm Putyin, a mi Vologyánk, s meggyújtja a gázüzemű olimpiai lángot, ami, hála a rezsiharcnak, ingyen ég a rendezvény ideje alatt (utána 10 százalékkal csökkentett áron, a többit lásd kifüggesztve a tömbbizalmi faliújságján). A sportolók bevonulását egy rövid békemenet előzi meg, Bayer Zsolt mint műsorközlő bemondja, hogy a vége még most kanyarodik ki a Hősök teréről, amit akkor már Sport térnek hívnak, vagy egyszerűen csak Vörös térnek.

Kérjük, senki ne mondja azt, hogy kampány van, és Simicskónak nem jutott eszébe jobb gondolat az olimpiaötlet felmelegítésénél, mert ez ugyan igaz, de valamivel többről van szó. Nem szimpla szemfényvesztés ez, hanem maga a korlátokat nem ismerő felelőtlenség: a „mondhatok akármit” tökéletes tébolya. Persze, választás előtti gumicsont. Majd ráugrik az ellenzék (íme, itt is), hogy miből meg miért. S akkor el lehet mondani, hogy azért fúrják, mert nemzeti nagylétünk kerékkötői ők, s ha tehetné, Mesterházy Attila személyesen ugrana Pars Krisztián összes száguldó sarlója és kalapácsa elé, hogy öntestével akadályozza meg a haza újabb aranyát, a szurkolók jogos örömét, hogy Szanyi Tiborról már ne is beszéljünk, aki a medencét is hajlandó lenne kiinni, hogy Egerszegi Krisztina ne érjen célba a nemzet újabb aranyáért folytatott ádáz küzdelemben. És így tovább. Kinek kellenek az olyanok, akik még az olimpiát is elvennék a magyar embertől?

Áprilisban Magyarország 2014 és 2018 közötti törvényhozását választjuk meg jó esetben. Erre a 2028-as olimpiára 2019-ben kellene valakinek kandidálnia – ja, nyilván Orbán szeretne a 2130-asra is, de azzal tán még várhatnánk. Meglehet, ezzel is.

Nem, dehogy mondunk mi olyanokat, hogy ha a következő olimpiát, tehát a 2016-osat Rio de Janeiróban, a 2020-asat pedig Tokióban rendezik, akkor 2024-ben elég biztosan Európában lesz olimpia, minek következtében négy évre rá aligha megint Európában, s hogy az ilyesmi már akkor tök nyilvánvaló, amikor a felelős államférfiú egyáltalán kiejti a száján az ötletet. Mert egyfelől nem nyilvánvaló, hiszen tudja jól, mondhat ő bármit, úgysem lesz semmilyen érdemleges következménye, így felelősség sem terheli (nos, nem a frászt nem). Másfelől meg ki mondta azt, hogy 2028-ban itt Európa lesz? Már most is alig van.