Orbán paksi titkaival szaladnak a tolvajok – meg a miénkkel

  • narancs.hu
  • 2015. június 13.

Narancsblog

Így lehet feloldani valaminek a titkosítását, egy mozdulattal feltörni mind a hét pecsétet – fusiban, kisipari eszközökkel. Paks II. titkai avatatlan vagy nagyon is avatott kezekben.

Miközben az ország nem tudhat meg semmit arról, hogy mi van készülőben Pakson, addig a titok maga – gyakorlatilag szó szerint – az utcán hever, csak le kell hajolni érte. S azért hever az utcán, mert akikre rábízták az Orbán-adminisztráció (ilyenformán az ország) legféltettebb titkát, azok úgy bánnak vele, mint egy kiürült ásványvizes palackkal, lazán hagyják dobálódni a kocsijukban, úgy sem kell az senkinek…

Persze most is rohadt titkos minden, nyilván a nyomozás érdekeire tekintettel, ugyebár, így csak annyit lehet tudni, hogy felnyomták a Belgrád rakparton a Paksi Atomerőmű valamelyik igazgatójának a verdáját, s elvitték belőle a laptopot, rajta az atomtitokkal, meg a szovátai nyaralás fényképeivel. Az esetet felplankoló Blikk szerfelett barátságos, mondhatni mentegető magyarázattal szolgál az esetről, miszerint „a piti tolvaj csak azért nyomta fel a kocsit, mert könnyű zsákmányt látott a laptopban, az adatokkal pedig már csak azért sem tud mit kezdeni, mert az ilyen típusú információkat jelszóval védik”. Höhö.

false

 

Nos, e magyarázatot alighanem a rendőrségtől szedték, mert pont akkora marhaság. Egyfelől a paksi diri aligha egy 1996-os Suzuki Swifttel zúzza, amiből egy bőszemű klosár csak úgy ki akarta csenni a rádiósmagnót, hogy eladja három felesért, éppen ellenkezőleg. Valami csúcsmodellből kellett kimenteni az árut, s akinek ez semmi perc alatt sikerült, majd fennakad egy rafinált jelszón… 1234 vagy valami ennél is viccesebben. Persze mindez még csak nem is feltételezés, csupán a szavakká formált értetlenkedés és felháborodás. Ellophatta azt a titkot akárki, bárki emberfia, kém és nem kém, s így még szörnyűbb az egész.

Az minden esetre árulkodó, hogy az ügyben a BRFL kiemelt ügyek főosztálya nyomoz, akiket ugyancsak ritkán rendelnek ki piti ügyekhez. A lap azzal vigasztal, hogy az orcátlanul felelőtlen titokgazda milyen komoly büntetést kaphat. Ez viszont senkit nem vigasztalhat abban a tekintetben, hogy kikre bízza a magyar állam a titkainkat.

A recept egyszerű: elveszem tőled, mert neked csak megártana a tudása, kikotyognád, eladnád, építenél a budid mellé a telekre egy kis atomerőművet stb. Helyetted inkább odaadom valakinek, akinél szerintem tökjó helyen van. Az meg belöki a kocsi sarkába, mint a használt papír zsebkendőt. S innentől már tökmindegy, hogy most épp az atomról van szó, minden mással is így áll a helyzet. Így működik az Orbán-állam.

Csak az atom speciel robbanhat is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.