„Brüsszel kvótarendszere a Fidesz számára elfogadhatatlan – országosan egymillió aláírást gyűjtenének, hogy fellépjenek a migránsok Magyarországra telepítésével szemben” – olvastuk tavaly novemberben. Ennek megfelelően gyűjtöttek reggel, gyűjtöttek este, gyűjtöttek aluljáróban, felüljárón, bevásárlóközpont és templom előtt. Mindenhol.
Kósa Lajos akkor még arról beszélt, hogy aktivistákra támaszkodva közterületeken és személyes megkeresésekkel gyűjtik majd az aláírásokat, és a tervek szerint később az interneten is lehet majd csatlakozni a kezdeményezéshez. Elmondta, a tiltakozás eredményét eljuttatják majd Brüsszelbe. „Minden lehetséges eszközzel küzdeni fogunk a kvóta ellen.”
Emlékszünk? Akkor még szó sem volt népszavazásról.
Az csak azután került elő, hogy az MSZP akart egyet (vasárnapi nyitvatartás, kopaszbalhé stb.), úgy május körül. Addigra már rég megvolt nemhogy egy-, de kétmillió aláírás is, vagyis már régen túllőttek az eredeti célon („eljuttatjuk Brüsszelbe”), talán már nem is emlékeztek rá.
És azóta mindent, de tényleg mindent a népszavazásuknak rendeltek alá, képesek voltak még a mohácsi vészt is megünnepelni, az olimpiai közvetítéseket migránsozással félbeszakítani, ha Orbán úgy akarja, lesz történész, aki bebizonyítja, hogy az első és a második világháborút is a bevándorlók robbantották ki.
Úgy tűnik, a Fidesznek semmi nem drága azért, hogy eredményes legyen ez a teljesen felesleges, csupán a párt vélelmezett érdekeit, Orbán hatalmon maradását célzó, de legalább rohadt sokba kerülő népszavazás, ám úgy tűnik, kifogytak az ötletekből. Mi mással indokolhatnánk azt a teljesen abszurd helyzetet, hogy
hétfőtől megint gyűjtik az aláírásokat.
Egyelőre nem mondták meg, hogy mégis mi értelme van ennek az egésznek, de simán el tudjuk képzelni, hogy a megfejtés Orbán tegnapi kijelentése, hogy négymillió szavazót akar. Nos, ha nem lesz négymillió szavazó, akkor majd lesz négymillió aláírás. Utána lehet azt mondani, hogy ez számít, és nem a népszavazás eredménye.
