Bár egy ideig lehetett reménykedni, hogy az olaszok igényt tartanak a milánói expo magyar csodapavilonjára, de ennek vége. „Az olasz fél meggondolta magát, és mégsem tart igényt a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjára, amely így gond nélkül hazatérhet – tájékoztatta tegnap a Magyar Nemzetet Szőcs Géza.
Pedig volt még némi remény tavaly is, amikor Matteo Renzi olasz miniszterelnök a lap szerint azzal kecsegtetett, hogy sámándob az Olasz Műszaki Intézet egy részlegének ad majd otthont.
| ||
Nos, mint Szőcs némileg csalódottnak tetsző szavaiból („az olasz fél meggondolta magát”) kitetszik: nem ad otthont. Nyilván nem lesz kőbaltás részlege a tervezett műszaki intézetnek.
Lehet hazahozni, s felállítani Karcagon, ahol a kormány újabb elképzelései szerint – micsoda előrelépés az eredeti tervekhez képest, melyek szerint egészségcentrum létesült volna benne Szombathelyen – immár „a magyarok lovas hagyományait fogja bemutatni”.
De hát mi a fenét is mutathatna be egyebet a 21. században egy kibaszott sámándob?
Pontosabban egy több mint 8 milliárd forintból összeeszkábált sámándob. Megtanulhatják belőle a karcagi, illetve az ország minden részéről odavezényelt gyerekek, hogyan lehet nyereg alatt puhítani a húst, s hogyan lehet vágta közben előre és hátra nyilazni egyszerre, aminek nyilván maga Szőcs is nagymestere.
Szükség is lesz e tudományára, mert a monstrum szétszerelésére és hazaszállítására Szőcs Magyar Nemzethez intézett szavai szerint „összesen legfeljebb 650 millió forint áll rendelkezésre”. Pimf összeg, nemde, ennyiből csak lóháton lehet nyilván hazaszállítani azt a dobot. Pimf összeg, legalábbis az eddig ráfordított milliárdokhoz képest. Meg ahhoz képest is, hogy az emlékezetes – a komplett építész szakmát, s úgy általában a jobb érzésű közönséget kiborító – pályáztatás alkalmával azért vetette el a kormánybiztos az első helyezett pavilontervet, mert az túl drága lett volna. Meg hát ez jobban is tetszett neki.
Nos, annyi biztos, hogy ez a sámándob olcsó holmi. Olcsó és vásári, drága pénzen. Csodájára járhatunk, míg világ a világ.
