Orbán vudufigurái

  • narancsblog
  • 2012. október 30.

Narancsblog

A két októberi Matolcsy-csomag viszont, mit ád isten, pont ott akart pénzt fogni, ahol nem kellett volna, és ott meg nem akart, ahol kellett volna: nagyjából (újabb) 120 milliárdra veszi le a bankokat, miközben eltörli a félszuperbruttót.

Megy megint az IMF-cirkusz. Lassan egy éve, hogy Matolcsy bejelentette, mégiscsak kell a pénzük, aztán pár nap múlva haza is mentek, vagy haza lettek küldve: azóta ez folyik. Jönnek, mennek, jönnek, mennek. Ha rögtön nem is volt nyilvánvaló, azóta tényleg csak a hülye nem látja: a játék az, hogy ha az IMF-hitel áránál ugyan drágábban, de nem sokkal drágábban, vagy akár sokkal drágábban, de valahogy mégis lehet a piacról finanszírozni az adósságtörlesztést (azaz lehet újabb hiteleket felvenni), akkor nem kell az IMF-fel megállapodni. Legfeljebb úgy tenni, mintha mindjárt megállapodnánk: épp azért, hogy lehessen olcsóbban vagy egyáltalán pénzhez jutni a szabadpiacon.

A két októberi Matolcsy-csomag viszont, mit ád isten, pont ott akart pénzt fogni, ahol nem kellett volna, és ott meg nem akart, ahol kellett volna: nagyjából (újabb) 120 milliárdra veszi le a bankokat, miközben eltörli a félszuperbruttót: azaz a személyi jövedelemadó januártól valóban egykulcsos, és az az egy kulcs is nagyon alacsony lesz. Holott ha volt az IMF-nek és az uniónak jó tanácsa a tárgyalások sikeres lezárásához, az épp a bankok vegzálásának beszüntetése, valamint a személyi jövedelemadózás rendszerének átalakítása lett volna. Ehhez még annyit tennénk hozzá, körülbelül ezredszer, hogy e két kívánalom egyikét sem az IMF gazságának és lelketlen ármánykodásának, hanem (az ágazati különadók eltörlését) a magyar gazdaság felélesztéséhez elengedhetetlen feltételnek tartjuk, a többkulcsos szja-t pedig a társadalmi igazságosság és a méltányos közteherviselés egyik elemének. (A többi, hogy az IMF így lopná meg a nyugdíjasokat, meg úgy a családokat, csak rizsa, nem is vesztegetnénk rá szót.)

Ezek azonban most nem aktuálisak, az IMF tehát lelépett, ami ugyancsak magától értetődő, nem nekik van szükségük Magyarországra, hanem (elvben és a józan ész szerint) fordítva. Az viszont rájuk nem vetne túl jó fényt, s nem segítené egyéb, más országokban bonyolított műveleteiket, ha hagyják magukat a nagyvilág szeme láttára hülyére venni, ha hagyják, hogy Orbán Viktor kis vudufigurának használja őket, amit jól meg lehet bökdösni – amíg van elég hülye, aki beveszi, hogy ettől lemegy a rontás az országról.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.