Pista! Mi jó elvtársnak tartottunk! – Ennyire még soha nem égette le magát a békemenet nagyágyúja

  • narancsblog
  • 2016. augusztus 27.

Narancsblog

Pedig ő sem most kezdte a szakmát.

A Széles-féle Magyar Hírlap egykori főszerkesztője, a PestiSrácok.hu jelenlegi lapigazgatója, Stefka István az elsők között kelt Bayer Zsolt védelmére. „Márpedig én nem adom vissza a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, amit 2011-ben kaptam az 1956-os forradalomról és szabadságharcról készült könyveimért. Büszke vagyok, jól érzem magamat Bayer Zsolt kollégám, Bencsik András, Hargitay András és Szigethy Gábor társaságában” – írta, majd terjengősen, bárminő logikát nélkülözve kezdte gyalázni Kaltenbach Jenőt, aki elsőként adta vissza a maga keresztjét.

Itt veszi át a lovagkeresztet

Itt veszi át a lovagkeresztet

Fotó: MTI

Eddig a szokásos ügymenet, rég el is felejtettük volna, ha nem olvassa el ezt az írást

régi elvtársa, Lakatos András,

aki egy Facebook-bejegyzésben emlékeztette Stefkát arra, hogy valamikor, nagyon régen, jóval a rendszerváltás előtt ugyanolyan boldogan vett át mindenféle kitüntetéseket és pénzjutalmakat.

Nos, kedves Pistám, te nemcsak ezeket a kitüntetéseid nem adod vissza, hanem azokat sem, amiket még annak idején, jóval a rendszerváltás előtt kaptál sok éven keresztül, a Belügyminisztérium céljait szolgáló riportjaidért, tudósításaidért. Ugyanolyan alázattal vetted át a kitüntetéseket és a pénzjutalmakat annak idején Horváth István belügyminisztertől, Lakatos Ernő (APO) jelenlétében, mint ma, az új uraidtól” – írja Lakatos, Stefka korai sikereinek titkát így ecsetelve:

„Mert te is része voltál annak idején annak a néhány tíz, szigorúan kiválasztottnak,

akik Belügyi Tudósítói igazolvánnyal rendelkeztek, és munkájuk a Belügyminisztérium sajtó- és propagandamunkáját volt hivatva önkéntesen segíteni. Igen, önkéntesen!”

Valószínű, hogy Stefka jobban tette volna, ha erre behúzza fülét-farkát, és megvárja, hogy azok a kevesek, akik olvasták a bejegyzést, elfelejtik az egészet, ám ő úgy gondolta, visszavág. „Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének fia biztosan tisztában van azzal, hogy a rendszerváltoztatás előtti időben nem lehetett visszautasítani díjakat, mert azzal

az ember kihívta volna maga ellen a sorsot:

biztosan nem kaphatott volna semmilyen állást a rádiónál, televíziónál, vagy bármely újságnál sem” – üzente, ami egy laikus előtt is szánalmas magyarázkodásnak tűnik (különösen az „apázás”), de úgy tűnik, a címzettnek kimondottan magas labda volt.

Nos, Lakatos András tegnapi bejegyzésében további részleteket tudhatunk meg Stefka karrierjének kezdetéről, és igazság szerint nem gondolnánk, hogy Lakatos – aki annak idején a belügy sajtóalosztályát vezette – elragadtatta volna magát, amikor például ezt írja: „Pista! Én nem vádoltalak meg azzal, hogy jó elvtárs voltál, hanem tényként állítom újfent, hogy mi jó elvtársnak tartottunk!

Azért is foglalkoztattunk,

és azért is adtunk neked erkölcsi és pénzjutalmakat, kitüntetést. Nem véletlen, hogy te is tagja lehettél annak a szűk körű, 20-30 fős újságírói elitnek, akik a Belügyminisztérium szigorú, állambiztonsági ellenőrzésén is átmenve, Belügyi Tudósítói igazolványt kaphattak. Ez a belügyi igazolvány többek között arra is feljogosított téged, hogy minden külön engedély nélkül, bármelyik belügyi objektumba beléphess, és ott a munkád végezhesd. Gondolom, hogy ez nem kis kiváltság, egy finoman szólva lojalitást elváró rendszertől. Pont úgy, mint most.”

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.