Pista! Mi jó elvtársnak tartottunk! – Ennyire még soha nem égette le magát a békemenet nagyágyúja

  • narancsblog
  • 2016. augusztus 27.

Narancsblog

Pedig ő sem most kezdte a szakmát.

A Széles-féle Magyar Hírlap egykori főszerkesztője, a PestiSrácok.hu jelenlegi lapigazgatója, Stefka István az elsők között kelt Bayer Zsolt védelmére. „Márpedig én nem adom vissza a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, amit 2011-ben kaptam az 1956-os forradalomról és szabadságharcról készült könyveimért. Büszke vagyok, jól érzem magamat Bayer Zsolt kollégám, Bencsik András, Hargitay András és Szigethy Gábor társaságában” – írta, majd terjengősen, bárminő logikát nélkülözve kezdte gyalázni Kaltenbach Jenőt, aki elsőként adta vissza a maga keresztjét.

Itt veszi át a lovagkeresztet

Itt veszi át a lovagkeresztet

Fotó: MTI

Eddig a szokásos ügymenet, rég el is felejtettük volna, ha nem olvassa el ezt az írást

régi elvtársa, Lakatos András,

aki egy Facebook-bejegyzésben emlékeztette Stefkát arra, hogy valamikor, nagyon régen, jóval a rendszerváltás előtt ugyanolyan boldogan vett át mindenféle kitüntetéseket és pénzjutalmakat.

Nos, kedves Pistám, te nemcsak ezeket a kitüntetéseid nem adod vissza, hanem azokat sem, amiket még annak idején, jóval a rendszerváltás előtt kaptál sok éven keresztül, a Belügyminisztérium céljait szolgáló riportjaidért, tudósításaidért. Ugyanolyan alázattal vetted át a kitüntetéseket és a pénzjutalmakat annak idején Horváth István belügyminisztertől, Lakatos Ernő (APO) jelenlétében, mint ma, az új uraidtól” – írja Lakatos, Stefka korai sikereinek titkát így ecsetelve:

„Mert te is része voltál annak idején annak a néhány tíz, szigorúan kiválasztottnak,

akik Belügyi Tudósítói igazolvánnyal rendelkeztek, és munkájuk a Belügyminisztérium sajtó- és propagandamunkáját volt hivatva önkéntesen segíteni. Igen, önkéntesen!”

Valószínű, hogy Stefka jobban tette volna, ha erre behúzza fülét-farkát, és megvárja, hogy azok a kevesek, akik olvasták a bejegyzést, elfelejtik az egészet, ám ő úgy gondolta, visszavág. „Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének fia biztosan tisztában van azzal, hogy a rendszerváltoztatás előtti időben nem lehetett visszautasítani díjakat, mert azzal

az ember kihívta volna maga ellen a sorsot:

biztosan nem kaphatott volna semmilyen állást a rádiónál, televíziónál, vagy bármely újságnál sem” – üzente, ami egy laikus előtt is szánalmas magyarázkodásnak tűnik (különösen az „apázás”), de úgy tűnik, a címzettnek kimondottan magas labda volt.

Nos, Lakatos András tegnapi bejegyzésében további részleteket tudhatunk meg Stefka karrierjének kezdetéről, és igazság szerint nem gondolnánk, hogy Lakatos – aki annak idején a belügy sajtóalosztályát vezette – elragadtatta volna magát, amikor például ezt írja: „Pista! Én nem vádoltalak meg azzal, hogy jó elvtárs voltál, hanem tényként állítom újfent, hogy mi jó elvtársnak tartottunk!

Azért is foglalkoztattunk,

és azért is adtunk neked erkölcsi és pénzjutalmakat, kitüntetést. Nem véletlen, hogy te is tagja lehettél annak a szűk körű, 20-30 fős újságírói elitnek, akik a Belügyminisztérium szigorú, állambiztonsági ellenőrzésén is átmenve, Belügyi Tudósítói igazolványt kaphattak. Ez a belügyi igazolvány többek között arra is feljogosított téged, hogy minden külön engedély nélkül, bármelyik belügyi objektumba beléphess, és ott a munkád végezhesd. Gondolom, hogy ez nem kis kiváltság, egy finoman szólva lojalitást elváró rendszertől. Pont úgy, mint most.”

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.