Csúcsra jár a téboly – Schöpflin György tudományosan magyarázza a disznófejet

  • narancsblog
  • 2016. augusztus 23.

Narancsblog

A Mandiner közölt villáminterjút a „képviselő-professzorral.” Ostobaság és cinizmus találkozása ritkán szül ennyire visszataszító elegyet.

Kezdődött azzal, hogy vélhetően néhány túlbuzgó önkéntes határőr cukorrépából faragott migránselrettentő maszkokat applikált a szerb–magyar határkerítésre. Andrew Stroehlein, a Human Rights Watch munkatársa teljesen jogosan fakadt ki twitterén a performansz ellen, és azt is megjegyezte, hogy a menekülthullámot nem lehet ily módon megállítani.

Aztán jött Schöpflin György fideszes EP-képviselő – mit képviselő, képviselő-professzor! –, és azt mondta, hogy dehogynem, bár a disznófejek azért mégiscsak hatékonyabbak lennének.

Schöpflin György

Schöpflin György

Fotó: MTI

Gusztustalan kommentjét rögvest felkapta a világsajtó, és Twitter-fiókját is elárasztották a felháborodott vélemények. Professzor úr azonban nem érzi úgy, hogy bármiért is bocsánatot kellene kérnie, sőt, a Mandinernek adott interjújában úgy tesz, mintha nem is értené, miért lett egyáltalán ügy a szavaiból.

„Nem aláztam meg senkit. Szerintem az senkit nem aláz meg, ha azt mondom, hogy a disznófej haram. Azaz tiltott. Ez bizony ténymegállapítás. Lehet, hogy a liberális pártnak ez nem tetszik, de attól még így van, s ha valaki csak egy kicsit ismeri a muszlim vallást, akkor ezt pontosan tudja” – védekezik Schöpflin, majd kifejti, „antropológiailag” milyen érdekes, hogy egyes kultúrák érzékenyen reagálnak a sertésre, mások meg nem. A disznófejes határkerítés ötletét puszta „gondolatkísérletnek” nevezi, és ebben remek partnerre lel a Mandiner újságírójában, aki az affér élét a „vihar a biliben” jelzővel üti el.

Nem tudjuk, mi járhat Schöpflin György fejében, és őszintén szólva ez nem is nagyon számít. Persze nehezen hisszük el, hogy nem érti, mi a baj. Hogy miért szégyenletes a magyar határnál várakozó sokat szenvedett, jogaiktól nagyjából már eddig is megfosztott menedékkérőket még hitükben is megalázni. Akár csak egy „gondolatkísérlet” erejéig.

Mindenesetre az egykor egyetemen is tanító Schöpflin megszólalása – a többi cégéres „vallástudós” és „biztonságpolitikai szakértő” delirálásával együtt – rávilágít arra, hogy a kormányzati menekültellenes kampánynak korántsem egyedüli célja a gyűlöletkeltés.

Nem. A fideszes politikai és médiahenger szép lassan egy olyan közéletet hoz létre, amelyben az átlagpolgár egyre nehezebben tudja megkülönböztetni az igazat a hamistól, a tényt a véleménytől, a komolyat a nevetségestől, a lényegest a lényegtelentől, a valóságot a puszta manipulációtól. Nem a menekültek, hanem az ostobaságokat nagy magabiztossággal visszhangzó „tudósok” és a cinikus politikusok tehetnek arról, ha úgy érezzük, világunkban egyre kevesebb a biztos pont.

Ahogy Schöpflin professzor is megmondta, akár még az is lehet, hogy Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó remek ötletnek tartja majd a disznófejes határvédelmet. Tényleg nem lepődnénk meg rajta.

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.