A ma reggeli tanévnyitó is olyan volt, mint a többi. A diákok ünneplőben izzadtak, a diri előadta közepesen lendületes megnyitóbeszédét, aztán mindenki ráfordulhatott az osztályfőnöki órákra, a tanév eleji megbeszélnivalókra.
Így megy ez az összes tanítási napon. Amíg nem jön valamilyen természeti csapás, mindig lesz egy tanteremnyi gyerek, és mindig lesz valaki, aki 45 percre bemegy abba a tanterembe. A tanulók félévi és év végi bizonyítványt kapnak, felvételiznek és leérettségiznek. Pár iskolában talán lekapcsolják a fűtést a nem fizető Klik miatt, de ezeket könnyű helyi, rendkívüli esetekként beállítani.
| ||
Nem tud akkorát hibázni az állami oktatásirányítás, hogy ezek a minimum feltételek is veszélybe kerüljenek. Ezért amíg maguk a pedagógusok nem lázadoznak, kívülről nem látszik, mennyire rothadó állapotban van oktatási rendszerünk. Az egyetlen jelentős közfigyelmet kiváltó, külső minőségi indikátor a PISA-felmérés, de ennek 2012-es eredményeit a Fidesz még hihetően tudta a szociálliberális kormányok nyakába varrni. De hogyan hárítanak majd legközelebb?
Az idei tanévnyitó azért új kihívásokat is tartogatott. Az ún. szakgimnáziumok tantervei még tervezet formájukban is alig egy hónapja jelentek meg, a Magyar Közlönyben napokkal ezelőtt. Az új „science” tantárgyhoz nem készültek tankönyvek, és az elvileg ezt tanító természettudományi szakos tanárok csak az ősz folyamán kapnak felkészítést. Az államtitkári ígéret szerint a tanárok elhagyhatják a tananyag 30 százalékát, de nem mondják meg, melyik 30-at, és nem változtattak az egész ismerethalmaz struktúráján, ahogy az érettségi követelményeken sem. Az iskolák az utolsó pillanatban tudtak tantárgyfelosztást készíteni – ha egyáltalán –, számos helyen most derült ki, hogy bizonyos tárgyak tanáraiból túl sok, másokból túl kevés van.
A minisztérium persze megtalálta a narratívát. Eddig az volt a baj, hogy túl kevés a szabadság, most meg a laza szabályok miatt sírtok? Oldjátok meg magatok, legyetek innovatívak!
Palkovics László államtitkár példát is mutat, bejelentette, hogy a „science” tantárgy két jelenségcsoportjához – a vulkánkitöréshez és a járművek mozgásához – saját kezűleg dolgozza ki a segédanyagokat. Nem viccelünk, nézzék csak az Inforádió felvételét 22:45-től!
Valójában a totális központosítás és a teljes káosz ugyanannak az éremnek a két oldala. A fejetlenség nem azt jelzi, hogy a Fidesz egy felülről vezérelt ideológiát akar az oktatásra erőltetni, csak éppen óhatatlanul hibázik néha. Azt mutatja, hogy az oktatási kormányzatnak semmilyen átfogó elképzelése sincs az oktatási rendszerről.
Kezdetben talán más volt a helyzet. Hoffmann Rózsának még volt víziója. Erkölcsi nevelés, hittan, nemzeti giccskultúra, kompetenciafejlesztés helyett ismeretátadás, a liberális nyavalygás helyett buktatás alsóban. Ez az újság a koncepció minden elemét mérhetetlenül károsnak, kivitelezhetetlennek és nevetségesnek tartotta, de kétségtelenül koherens elképzelés volt.
Ma a kormány kapkodó ötletelése az egyik pillanatban a tiltakozások miatti tűzoltásnak tűnik, a következőben gazdasági lobbicsoportok gátlástalan kiszolgálásának, néha pedig jogi kényszerpályák beteljesedésének (ha már uniós projektet találtunk ki valamire, nem csinálhatjuk vissza). Az iskolák és a pedagógusok állami felügyeletére nem valamiféle propagandisztikus mesterterv sulykolása miatt van szükség, hanem azért, hogy az éppen aktuális napi irányvonal keresztülvihető legyen a rendszeren. Meg persze azért, hogy a félelem légköre lefojtsa az ellenállást.
Tulajdonképpen mindegy is, hogy a tanteremben a pedagógus követi-e a folyton változó állami utasításokat, vagy szembemegy velük. A kisdiákok egyvalamit biztosan megtanulnak: az állammal szembeni abszolút bizalmatlanságot. Azt, hogy a tehetség kibontakoztatása nem a rendszerben, hanem kizárólag a rendszer ellenében lehetséges. A szerencsésebbek elhúznak külföldre, a többiek ezzel a tapasztalattal kezdhetik felnőtt életüket. És ez legalább akkora baj, mint a romló PISA-eredmények.
