Na, idén vajon összeomlik az iskolarendszer?

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 1.

Narancsblog

A kaotikus tanévkezdés nem azt jelzi, hogy a Fidesz egy totális ideológiát akar az iskolákra erőltetni. Hanem azt, hogy elképzelésük sincs az egészről.

A ma reggeli tanévnyitó is olyan volt, mint a többi. A diákok ünneplőben izzadtak, a diri előadta közepesen lendületes megnyitóbeszédét, aztán mindenki ráfordulhatott az osztályfőnöki órákra, a tanév eleji megbeszélnivalókra.

Így megy ez az összes tanítási napon. Amíg nem jön valamilyen természeti csapás, mindig lesz egy tanteremnyi gyerek, és mindig lesz valaki, aki 45 percre bemegy abba a tanterembe. A tanulók félévi és év végi bizonyítványt kapnak, felvételiznek és leérettségiznek. Pár iskolában talán lekapcsolják a fűtést a nem fizető Klik miatt, de ezeket könnyű helyi, rendkívüli esetekként beállítani.

Palkovics

Palkovics

Fotó: Németh Dániel

Nem tud akkorát hibázni az állami oktatásirányítás, hogy ezek a minimum feltételek is veszélybe kerüljenek. Ezért amíg maguk a pedagógusok nem lázadoznak, kívülről nem látszik, mennyire rothadó állapotban van oktatási rendszerünk. Az egyetlen jelentős közfigyelmet kiváltó, külső minőségi indikátor a PISA-felmérés, de ennek 2012-es eredményeit a Fidesz még hihetően tudta a szociálliberális kormányok nyakába varrni. De hogyan hárítanak majd legközelebb?

Az idei tanévnyitó azért új kihívásokat is tartogatott. Az ún. szakgimnáziumok tantervei még tervezet formájukban is alig egy hónapja jelentek meg, a Magyar Közlönyben napokkal ezelőtt. Az új „science” tantárgyhoz nem készültek tankönyvek, és az elvileg ezt tanító természettudományi szakos tanárok csak az ősz folyamán kapnak felkészítést. Az államtitkári ígéret szerint a tanárok elhagyhatják a tananyag 30 százalékát, de nem mondják meg, melyik 30-at, és nem változtattak az egész ismerethalmaz struktúráján, ahogy az érettségi követelményeken sem. Az iskolák az utolsó pillanatban tudtak tantárgyfelosztást készíteni – ha egyáltalán –, számos helyen most derült ki, hogy bizonyos tárgyak tanáraiból túl sok, másokból túl kevés van.

A minisztérium persze megtalálta a narratívát. Eddig az volt a baj, hogy túl kevés a szabadság, most meg a laza szabályok miatt sírtok? Oldjátok meg magatok, legyetek innovatívak!

Palkovics László államtitkár példát is mutat, bejelentette, hogy a „science” tantárgy két jelenségcsoportjához – a vulkánkitöréshez és a járművek mozgásához – saját kezűleg dolgozza ki a segédanyagokat. Nem viccelünk, nézzék csak az Inforádió felvételét 22:45-től!

Valójában a totális központosítás és a teljes káosz ugyanannak az éremnek a két oldala. A fejetlenség nem azt jelzi, hogy a Fidesz egy felülről vezérelt ideológiát akar az oktatásra erőltetni, csak éppen óhatatlanul hibázik néha. Azt mutatja, hogy az oktatási kormányzatnak semmilyen átfogó elképzelése sincs az oktatási rendszerről.

Kezdetben talán más volt a helyzet. Hoffmann Rózsának még volt víziója. Erkölcsi nevelés, hittan, nemzeti giccskultúra, kompetenciafejlesztés helyett ismeretátadás, a liberális nyavalygás helyett buktatás alsóban. Ez az újság a koncepció minden elemét mérhetetlenül károsnak, kivitelezhetetlennek és nevetségesnek tartotta, de kétségtelenül koherens elképzelés volt.

Ma a kormány kapkodó ötletelése az egyik pillanatban a tiltakozások miatti tűzoltásnak tűnik, a következőben gazdasági lobbicsoportok gátlástalan kiszolgálásának, néha pedig jogi kényszerpályák beteljesedésének (ha már uniós projektet találtunk ki valamire, nem csinálhatjuk vissza). Az iskolák és a pedagógusok állami felügyeletére nem valamiféle propagandisztikus mesterterv sulykolása miatt van szükség, hanem azért, hogy az éppen aktuális napi irányvonal keresztülvihető legyen a rendszeren. Meg persze azért, hogy a félelem légköre lefojtsa az ellenállást.

Tulajdonképpen mindegy is, hogy a tanteremben a pedagógus követi-e a folyton változó állami utasításokat, vagy szembemegy velük. A kisdiákok egyvalamit biztosan megtanulnak: az állammal szembeni abszolút bizalmatlanságot. Azt, hogy a tehetség kibontakoztatása nem a rendszerben, hanem kizárólag a rendszer ellenében lehetséges. A szerencsésebbek elhúznak külföldre, a többiek ezzel a tapasztalattal kezdhetik felnőtt életüket. És ez legalább akkora baj, mint a romló PISA-eredmények.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.