Portik füstje – Propagandával a trafiktüntetők ellen

  • narancsblog
  • 2013. május 19.

Narancsblog

Mi a különbség az Orbán- és a Horthy-rendszer között? Az utóbbi hadiözvegyeknek, rokkantaknak, árváknak adott trafikot, az előbbi meg azoktól vette el. Hazudhatnak bármit, nagyjából ez az ábra, és ezt talán még azok is látják, akik szerint pártoktól függetlenül minden politikus gazember. Lehet őket lesajnálni, palira venni, kifosztani, rezsicsökkentéssel hízelegni nekik, csak ha valakit tartósan hülyének néznek, az előbb-utóbb megelégeli.

Márpedig a Fidesz trafikos kommunikációja olyan szintű hülyének nézés, ami szemet szúr azoknak is, akiket teljesen hidegen hagyott eddig a médiatörvény, az Alkotmánybíróság takarékra állítása, vagy épp a közpénzből működtett párttévé, -rádió és -hírügynökség.

Valóban a megnyugtatóan még nem is tisztázott Portik–Laborc-találkozó lenne a válasz a trafikgyalázatra, egy nyilvánvaló igazságtalanságra? Mert mi a fenére gondolhattak Orbán kis segédei, amikor kitették a trafikkárosultak menetének fogadására tegnap a Maffiabaloldal feliratú molinót a Lendvay utcában? Hogy a dohány kifejezésről mindenkinek Bajnai Gordon jut az eszébe?

false

 

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

A párt legújabb csörgősipkása, Hoppál Péter szóvivő a tüntetésről szóló közleményében azt írja: „Újra együtt a maffiabaloldal és a jogállamért kiáltoznak azok, akik lepaktáltak az alvilág vezérével, aki maga a ’vér, mocsok, gyilkosság és korrupció’. Nincs a baloldalon ma olyan vezető, aki ne ismerte volna el, hogy a Gyurcsány–Bajnai-szövetség hemzseg a korrupciós ügyektől. (…) Már csak Portik Tamás hiányzik a baloldal mai demonstrációjáról, hogy erkölcsről és korrupcióról papoljon.”

Szerintünk viszont az hiányzik, hogy a témához egyáltalán nem kapcsolódó gyalázkodás helyett előálljon legalább egy olyan jobboldali vezető, aki megpróbálja bizonyítani, hogy az Orbán-szövetség nem is hemzseg a korrupciós ügyektől. Aki elmagyarázza, hogy az eddig megismert trafikos disznóságok „nem is úgy vannak”. Hogy szó sincs mutyiról, a Szócska-rokon szívkatéter-kereskedőt, Palcsó megasztár Tamást, no meg persze a választókörzet-vezetők családját, üzletfeleiket és a szembeszomszédot mennyire dohányárudásnak teremtette az isten. Mert amíg ezt a kutya sem hiszi el, Portik Tamással még annyira sem lehet ijesztgetni, mint Mikuláskor a krampusszal.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.