Propaganda közpénzen – még egy szó az Újszínházról

  • narancsblog
  • 2013. május 16.

Narancsblog

Leleplezett minket a főváros!

Szűcs Somlyó Mária, a városháza kommunikációs igazgatója téves párhuzamoktól nem mentes dolgozata, mely a Dörner-féle Újszínház becsületének sürgős helyreállításáért küzd (innen is gratulálunk hozzá!), váratlan dramaturgiai fordulattal érkezik a célegyenesbe. Tarlós István munkatársa, miután egy csomó számot vág olvasója fejéhez, hirtelen lapunk egy 15 évvel ezelőtti cikkét is citálja, mondván: „Ezeknek az árokásó liberálisoknak már a Márta István sem volt elég jó, ugattak akkor, ugatnak most is. Ne csodálkozzunk, ezek ilyenek, nem jó nekik semmi, csak fanyalogni tudnak.” Az amúgy közepes színvonalon leszállított PR-cikket mi röviden így szinkronizálnánk: „Kevesen járnak az Újszínházba, meg hát ciki is az egész, de Tarlós és Orbán úr mellette állnak, ha törik, ha szakad! Kérjük ezek szíves tudomásulvételét! Dátum, aláírás, üdvözlet, satöbbi.”

Ez eddig tiszta ügy. Azt már kevésbé értjük, hogy a kommunikációs igazgató miért érezte elengedhetetlennek lapunkat e hűségnyilatkozat végére varrni, de köszönjük a megtisztelő érdeklődést, s felhasználva az alkalmat, azt is elmondjuk, hogy mi van – valójában. A két igazgatóválasztás – noha hasonló momentumok valóban felfedezhetők benne – ég és föld.

Értjük Szűcs Somlyó érvelését, miszerint a pörkölt és a rántotta is meleg étel, mégis differenciálásra sarkallnánk a magas beosztásban dolgozó szakembert, ne kérje soha egyiket a másik helyett, mert csalódni fog. A Márta-ügy szakmai puccs volt szőröstül-bőröstül, méltatlan és nemtelen, ahogy ezt inkriminált cikkünkben alaposan ki is veséztük. Viszont a Dörner–Csurka-páros pályázata még ehhez képest is többszörös gyalázat: Tarlós színházhoz juttatta a hazai antiszemitizmus egyik vezérét, aki párjával közösen olyan pályázatot adott le, amely nemcsak színvonala és röhejes összeesküvés-elméletei miatt lenne vállalhatatlan bárhol a világon, hanem azért is, mert a benne nevezett rendezők és szerzők közül többen siettek gyorsan leszögezni: nincs közük a pályázókhoz, és nem kívánnak a duóval együtt dolgozni.

Meg különben is, Szűcs Somlyó tudja, hogy mi történt, érti, hogy mi a különbség. Alighanem látja a lényeget is: Tarlós Istvánon ott a bélyeg, és rajta is marad, miután a korábbi szándékaik ellenére végül úgy döntöttek, hogy mégsem váltják le Dörneréket. Azaz Tarlós Istvánnak jövőre úgy kéne megvédenie főpolgármesteri székét, hogy kezet fogott az antiszemitizmussal, sőt szájon is csókolta legalább kétszer. Érthető tehát, hogy igyekeznek erről elterelni a figyelmet, ha másképp nem megy, hát úgy, hogy e szégyenfoltot megpróbálják egy régivel összemosni, és a gyalázat egy kisebb részét szétkenni a Magyar Narancson is.

Csakhogy ez nem sikerülhet. Hiszen írjon a közpénzből húzott fizetéséből bármilyen igyekvő kis tárcát a főváros új házi színházának védelmében a kommunikációs igazgató, ha tisztességesen akart volna eljárni a főváros, csakis egy dolgot tehettek volna. De a belátáshoz és az önkritikához – mint annyiszor, most is – gyávák voltak. Inkább menekülnek.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.