Rács-Magyarország

  • narancsblog
  • 2015. június 18.

Narancsblog

Ez nem a gázszerelőm, nem a vejemuram, nem a kedvenc focicsapatom története már… Ennek a kerítésnek a töviben elválik mindörökké az ocsú a búzától. Narancsblog!

A kormány elrendeli, hogy készítsék elő egy négy méter magasságú, határőrizeti célú ideiglenes kerítés létesítését a magyar–szerb határon, körülbelül 175 kilométer hosszan.

*

Mindenkinek megvan nyilván a játszóterek debil kisgyereke, aki mindenkit ki akar lökdösni a homokozóból. Ez az én homokozóm, menj innen! – süvölti, anyuka meg pirul, s annyit rebeg, hogy „Kázmérka, nem szabad ilyet mondani”. De Kázmérka nem enged, te is menj innen, anya!

A bevezetőnkben idézett szöveg viszont a Magyar Közlöny tegnapi kiadásában jelent meg, ilyenformán a játszótéri példa inkább hamis, mint pontos: a rosszindulat meg az elmebaj benne van ugyan, de egy gyerek számára mindig vannak mentőkörülmények. Aki viszont kiagyalta és elrendelte ezt a kerítést, az szimpla gazember, s nem menti fel semmi.

Akkor még egyszer, ízlelgessük: „A kormány elrendeli, hogy készítsék elő egy négy méter magasságú, határőrizeti célú ideiglenes kerítés létesítését a magyar–szerb határon, körülbelül 175 kilométer hosszan” – tegye fel kezét, aki ezért váltott rendszert 1989-ben! Most pedig az tegye fel, aki szerint épp azért váltottunk, hogy ennek vége legyen, hogy ne legyen már végre ott az a kibaszott vasfüggöny.

Megtetszett az ötlet

Megtetszett az ötlet

Fotó: MTI

Orbán Viktor mentális kondíciói eddig is közismertek voltak, a budi mellé felhúzott stadion kormányoldali mentegetéséből az évtized vicckönyvét lehetne kiadni, a felcsúti gázszerelő népmesei története vagy a Simicska ellen vitt háború hőskölteménye mind olyan egyértelmű, hogy csak hallgatni lehet róluk, vagy hazudni valami kényszeredettet, esetleg nagy pökhendin kiállni, hogy mi ezt is megtehetjük. De ez nem a gázszerelőm, nem a vejemuram, nem a kedvenc focicsapatom története már… Ennek a kerítésnek a töviben elválik mindörökké az ocsú a búzától.

Mától ugyanis nem az a kérdés, hogy te hol voltál, amikor loptak. S még csak nem is az, hogy te mit vettél ki belőle. Hanem inkább az, hogy te mit tettél az ellen, hogy Magyarországot visszavágják a legsötétebb múltjába.

Félreértés ne essék, az Európai Uniónak kezelnie kell a menekültáradatot, illetve mindazt a világban, ami előidézi e népvándorlást. Magyarország az Európai Unió tagja, még ha nem is hasonlítható a tárgybéli kitettsége Olaszországéhoz vagy Spanyolországéhoz, s nem is nevezhető a menekülők célállomásának, de ilyenformán nagyon határozott kötelezettségei vannak. Mely kötelezettségek vállalása helyett húzná most ki a kormány a szögesdrótot. Az uniós kezelés nyilvánvalóan költséges lesz, nyilvánvalóan nagy energiákat igényel majd, hisz mindközönségesen fel kell találni valamit, meg kell találni a megoldást. A vasfüggönyről viszont pont nekünk kellene a legjobban tudnunk, amit úgy látszik, mindenki tud rajtunk kívül, azt jelesül, hogy nem megoldás semmire, csak növeli a bajt. Lehet, hogy a megoldást nem is Európában kell keresni, de bizonyosan nem a szerb–magyar határ 175 kilométerén. Jaj, aminek ráadásul a másik oldalán édes véreink, a délvidéki magyarok nyögnek a gaz rác igájában – ismerős ez a szöveg valahonnan? Bár momentán az a legkisebb baj, hogy Orbán a saját korábbi politikáját, saját szövetségeseit köpi le éppen, fel sem veszik azok. A baj jóval szélesebb kört érint, úgyszólván egyetemes, hisz az égvilágon semmi különbség nincs a magyar–szerb határra felhúzott kerítés és a különféle gettók köré emelt falak között.

S aki azt hiszi, hogy ez a kerítés bármitől is megvédi Magyarországot, nos, az vélhetően ellógta a történelemórákat. Legkevésbé a menekülőktől, legfeljebb öt-tíz perc gondolkodásra készteti az embercsempészeket. De ezen fölösleges is tipródni, hiszen Magyarországot régen nem a menekültektől kell megvédeni, hanem Orbán Viktortól. Mert ha nem tesszük meg, akkor a következő kerítést a repülőtér köré húzza fel, hogy megakadályozza törekvésükben a Magyarországról tömegével menekülni igyekvőket. De azzal sem fog menni.

S egyszer, előbb, mint azt bárki gondolná, összenőnek ezek a kerítések, mert a legjobb helyről tudjuk, hogy összenő, ami összetartozik. Összenőnek, s alig pár négyzetmétert vesznek csak körbe… s akkor már a négyméteres magassághoz elég lesz a négyméteres szélesség is.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.