Olyan országban élünk, ahol három éve a rasszista szélsőjobboldali párt kis híján a második helyen futott be a parlamenti választáson a „cigánybűnözés” hajtogatására épített kampányának köszönhetően, ahol a lakosság csaknem 80 százaléka nem járulna hozzá, hogy a szomszédjába roma költözzön, és ahol a cigányozás mára többségi – Kerényi György szavaival élve – „interakciós kötőszövet” lett. Ahol privát beszélgetésekben a jól értesültek olyan magától értődően teszik a tolvaj és/vagy betörő után a cigány/kisebbségi jelzőt, mint a mondat végére mi most a pontot.
Mindez nem újdonság, s ezt a kört most csak azért futottuk meg, hogy lássuk, milyen közegbe pottyantotta oda Bayer Zsolt úgynevezett publicisztikáját.
Ugyanebbe a közegbe fúródtak ugyanakkor Schiffer András tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott, igencsak zavarba ejtő szavai is. Elismerésre méltó, hogy az épp szakadás körül táncoló párt vezetője élből elutasította az ötös számú Fidesz-párttagkönyv tulajdonosának rasszista hergelését, és az is releváns felvetés, hogy a Fidesz ezután vajon megtűrheti-e a soraiban Bayert vagy sem. (Nem tűrhetné meg, de gyanítjuk, meg fogja.) Ám Schiffer – a távirati iroda tudósítása szerint – azt is mondta tegnap, hogy „az LMP tisztában van azzal, hogy jó néhány magyar településen »közbiztonsági válsághelyzet van«, ráadásul ezt a rendőrség »hosszú évek óta távcsővel figyeli«. Az ország számos helyén békés, tisztességes emberek rettegnek olyan bűnözőktől, sok esetben bűnöző családoktól, akik nyíltan és büszkén áthágják az alapvető együttélési normákat.”
Mit keresnek itt ezek a levegőben lógó állítások? Schiffer olyan írásra reagál, amelynek szerzője a cigányokat (vagyis nem, mondjuk, a magyar állampolgárok egy részét) állatoknak titulálja, s likvidálásukra szólít fel. Schiffer mégis megenged magának egy hasonló, ám jóval bújtatottabb érvelést, egyértelműen használva a cigányokra alkalmazott sztereotípiákat. Azt, hogy közbiztonsági válsághelyzet okozói, hogy bűnöző családokban élnek, és büszkén áthágják az együttélés alapvető normáit. Schiffer jóval óvatosabb Bayernál: vannak ilyenek köztük, mondja, de hogy kik között, azt nem mondja ki, azt meg végképp nem, hogy a nagy részük ilyen. De legalább következetes: nem is minden cigányt, csak a tisztességeseket védi Bayer állításától: „Az ilyen típusú megbélyegzés – a cikkíró szándékától függetlenül is – azokat a tisztességes embereket sújtja, akik a származásuk miatt nem tudnak boldogulni.” Az meg nyilvánvaló álnaivitás, hogy ez a cikkíró szándékától független volna.
Schiffer András persze nem hülye. Közéletünknek ráadásul nem is becstelen szereplője, vagyis nyilvánvalóan nem akar Bayer ösvényén kóricálni. De a legmegértőbb olvasó is olyan beszédmódot fedezhet fel az idézett szövegben, amelynek legnagyobb iparosa épp az ország jelenlegi vezetője és annak hatalmi köre. Ezt hívjuk, ugyebár, kettős beszédnek. Nem zsidóznak, de bizonyos nyugati pénzügyi érdekkörökről beszélnek, plusz bankárkormányoznak, nem revizionisták, de trianonoznak, nem nácik, de szeretik Nyirőt – és így tovább. Schiffer se rasszista, de bizonyos családokról beszél, homályosan, lebegtetve, halljon ki belőle mindenki azt, amit akar.
Pedig a helyzet pofonegyszerű: bizonyos kérdésekben nincsen de, nem lehet félreérthetőség. Schiffer András egy ilyen ügyben most mégsem így beszélt.
Tisztességes politikus márpedig nem pengethet hamis hangszeren – még akkor sem, ha erre a dallamra milliók ringanának szívesen.
