Ki nem ugrál – focimeccs zárt kapuk mögött

  • narancsblog
  • 2013. január 10.

Narancsblog

A helyzet látszólag egyszerű: a magyar szurkolótábor egy része (a „kömény mag”) különösen provokatív módon fejezte ki Izrael-ellenes és általában véve antiszemita érzelmeit a tavaly augusztus 15-i, Puskás stadionbéli „barátságos” válogatott meccsen. A szokásos (amúgy a Guantanamera dallamára énekelt!) „Indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat” mellé ezúttal előkerültek az iráni zászlók is – ehhez képest az izraeli himnusz alatti tüntető hátat fordítás csak apró szívélyességnek tűnt. A sajátos koreográfiának persze semmi köze sem volt a konkrét (végeredményben: labdarúgó)mérkőzéshez. Mintha csak a szélsőbb jobboldal (explicit módon a Jobbik) által vallott, a mindent átszövő, globális léptékű zsidóellenes paranoia által fűtött külpolitikai koncepciót szerették volna összművészeti alapon megjeleníteni – már a nagycsoportos óvodások által is kinőtt önkifejezési formák felhasználásával. Sajnos a meccset élőben adta a tévé, újságírók is végignézték, és tudósítottak róla – ezek után a FARE (a stadionok környékén feltűnő rasszizmus ellen küzdő szervezet), a Simon Wiesenthal Központ és a Bécsi Izraelita Kultuszközösség feljelentett minket a FIFA-nál.

Ennek eredményeként jelenlegi állás szerint kénytelenek leszünk zárt kapuk mögött lejátszani a románok elleni, március 22-i sorsdöntő vb-selejtezőt – habár az MLSZ, mely az eset nyomán valószínűleg százmilliós jegybevételtől esne el, azért fellebbez még egyet. Beadványában hivatkozni fog az izraeli szakági szövetség levelére, amelyben (az MLSZ sűrű meakulpázása nyomán) állítólag mindent megbocsátottak. Azt kell hinnünk, az eset legkevésbé őket, az atrocitások elszenvedőit rázta meg. Egyrészt az izraeli válogatottnak, sportolóknak nem először kell (szerencsére mostanság csak szóbeli) inzultusokkal megbirkózniuk. Másrészt nagyon is tudták, hová jöttek, a természetesen csupán „maroknyi” szurkoló viselkedése pedig mindössze verifikálta a hazánkkal kapcsolatos, az utóbbi években mind erősebb vélekedéseket. Kívánjuk, hogy az MLSZ sikerrel járjon, különben napestig hallgathatjuk, hogy már megint „a zsidók” miatt nem lehetett jóízűen románozni/cigányozni.

A döntés pedagógiai hasznai felettébb kérdésesek, hiszen amíg nem változik meg gyorsan a futballt körülvevő hazai közeg, addig továbbra sem ajánlatos gyereket, családot vinni a pálya közelébe (azért némelyek megteszik ezt is, hadd tanuljon az a kölyök költészetet!). És nem fog, hiszen nálunk a focipálya ebből a szempontból sem különleges – a rasszista őrjöngés mindennaposnak számít, nézzünk bár tetszőleges fórumot. Lehet arra hivatkozni, hogy nem egyedül nálunk szolgál a futballpálya lelátója afféle kollektív Hyde Parkként, ahol szinte csak ösztövéren tahó, fajgyűlölő, non-PC és a tárgyhoz (foci, hangsúlyozzuk!) egyáltalán nem tartozó szónoklatok hangzanak el – leginkább zenés kórusművek formájában. Csak éppen fölösleges. A FIFA most velünk együtt büntette a bolgárokat, ahogy egy ominózus eset (a szerb vendégszurkolók piromán orgiába torkolló albánellenes, saját focistáikat sem kímélő demonstrációja 2010 októberében, Genovában) miatt déli szomszédaink is megjárták már egyszer. A 7. percben lefújt meccs után nemcsak a három pontot kapták meg játék nélkül az olaszok, de a szerbek is üres nézőtér (hivatalosan 265 néző) előtt voltak kénytelenek lejátszani a soron következő, északírek elleni Eb-selejtezőjüket. (Ebből a szempontból mindannyian érdeklődéssel figyelhetjük a versenynaptárban szintén március 22-ére kiírt Horvátország–Szerbia mérkőzést.)

Mondhatni, pechünk is van. A FIFA éppen az utóbbi években vette a fejébe, hogy a közelmúlt figyelemre méltó előrelépései (hogy csak a brit szurkolói huliganizmus nemzetközi nyomásra is kikényszerített visszaszorítását említsük) nyomán végleg visszaállítja a futballmérkőzésre járás, a drukkolás polgári presztízsét, s a játékot igazi családi szórakozássá teszi – amit már el lehet adni a nagypénzű és jó nevű hirdetőknek, szponzoroknak is. Részünkre ebből számos tanulság akad – például a futballpályán többet nem lehet úgy viselkedni, mintha az Országházban lenne az ember! Az ordítva fröcskölő zsidózást a „drukkerek” kénytelenek lesznek ezentúl a célirányos politikai nagygyűléseken kiélni – no meg a világháló kínálta fórumokon (bármelyiken, hiszen jó troll előtt nincs akadály). És hát marad a hazai pálya, elvégre az enbéegyes bajnokik megszokott cigányozós/zsidózós, a tévébe is behallatszó kórusain nem nagyon szokott az MLSZ fennakadni.

Így hát akik ismerik a közeget, netán benne élnek (mondjuk, mert szeretik a focit), azok kénytelenek a maguk eszközeivel felvenni a harcot. Példának okáért tavaly ősz óta az MTK futballcsapatának is van kabalaállata: Gedeon, egy kék-fehér (persze a belebújt ember által mozgatott) liba – ami egy szimbólum visszahódításának igen szép, az örök reményt hangsúlyozó gesztusa.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.