Ki nem ugrál – focimeccs zárt kapuk mögött

  • narancsblog
  • 2013. január 10.

Narancsblog

A helyzet látszólag egyszerű: a magyar szurkolótábor egy része (a „kömény mag”) különösen provokatív módon fejezte ki Izrael-ellenes és általában véve antiszemita érzelmeit a tavaly augusztus 15-i, Puskás stadionbéli „barátságos” válogatott meccsen. A szokásos (amúgy a Guantanamera dallamára énekelt!) „Indul a vonat, Auschwitzba indul a vonat” mellé ezúttal előkerültek az iráni zászlók is – ehhez képest az izraeli himnusz alatti tüntető hátat fordítás csak apró szívélyességnek tűnt. A sajátos koreográfiának persze semmi köze sem volt a konkrét (végeredményben: labdarúgó)mérkőzéshez. Mintha csak a szélsőbb jobboldal (explicit módon a Jobbik) által vallott, a mindent átszövő, globális léptékű zsidóellenes paranoia által fűtött külpolitikai koncepciót szerették volna összművészeti alapon megjeleníteni – már a nagycsoportos óvodások által is kinőtt önkifejezési formák felhasználásával. Sajnos a meccset élőben adta a tévé, újságírók is végignézték, és tudósítottak róla – ezek után a FARE (a stadionok környékén feltűnő rasszizmus ellen küzdő szervezet), a Simon Wiesenthal Központ és a Bécsi Izraelita Kultuszközösség feljelentett minket a FIFA-nál.

Ennek eredményeként jelenlegi állás szerint kénytelenek leszünk zárt kapuk mögött lejátszani a románok elleni, március 22-i sorsdöntő vb-selejtezőt – habár az MLSZ, mely az eset nyomán valószínűleg százmilliós jegybevételtől esne el, azért fellebbez még egyet. Beadványában hivatkozni fog az izraeli szakági szövetség levelére, amelyben (az MLSZ sűrű meakulpázása nyomán) állítólag mindent megbocsátottak. Azt kell hinnünk, az eset legkevésbé őket, az atrocitások elszenvedőit rázta meg. Egyrészt az izraeli válogatottnak, sportolóknak nem először kell (szerencsére mostanság csak szóbeli) inzultusokkal megbirkózniuk. Másrészt nagyon is tudták, hová jöttek, a természetesen csupán „maroknyi” szurkoló viselkedése pedig mindössze verifikálta a hazánkkal kapcsolatos, az utóbbi években mind erősebb vélekedéseket. Kívánjuk, hogy az MLSZ sikerrel járjon, különben napestig hallgathatjuk, hogy már megint „a zsidók” miatt nem lehetett jóízűen románozni/cigányozni.

A döntés pedagógiai hasznai felettébb kérdésesek, hiszen amíg nem változik meg gyorsan a futballt körülvevő hazai közeg, addig továbbra sem ajánlatos gyereket, családot vinni a pálya közelébe (azért némelyek megteszik ezt is, hadd tanuljon az a kölyök költészetet!). És nem fog, hiszen nálunk a focipálya ebből a szempontból sem különleges – a rasszista őrjöngés mindennaposnak számít, nézzünk bár tetszőleges fórumot. Lehet arra hivatkozni, hogy nem egyedül nálunk szolgál a futballpálya lelátója afféle kollektív Hyde Parkként, ahol szinte csak ösztövéren tahó, fajgyűlölő, non-PC és a tárgyhoz (foci, hangsúlyozzuk!) egyáltalán nem tartozó szónoklatok hangzanak el – leginkább zenés kórusművek formájában. Csak éppen fölösleges. A FIFA most velünk együtt büntette a bolgárokat, ahogy egy ominózus eset (a szerb vendégszurkolók piromán orgiába torkolló albánellenes, saját focistáikat sem kímélő demonstrációja 2010 októberében, Genovában) miatt déli szomszédaink is megjárták már egyszer. A 7. percben lefújt meccs után nemcsak a három pontot kapták meg játék nélkül az olaszok, de a szerbek is üres nézőtér (hivatalosan 265 néző) előtt voltak kénytelenek lejátszani a soron következő, északírek elleni Eb-selejtezőjüket. (Ebből a szempontból mindannyian érdeklődéssel figyelhetjük a versenynaptárban szintén március 22-ére kiírt Horvátország–Szerbia mérkőzést.)

Mondhatni, pechünk is van. A FIFA éppen az utóbbi években vette a fejébe, hogy a közelmúlt figyelemre méltó előrelépései (hogy csak a brit szurkolói huliganizmus nemzetközi nyomásra is kikényszerített visszaszorítását említsük) nyomán végleg visszaállítja a futballmérkőzésre járás, a drukkolás polgári presztízsét, s a játékot igazi családi szórakozássá teszi – amit már el lehet adni a nagypénzű és jó nevű hirdetőknek, szponzoroknak is. Részünkre ebből számos tanulság akad – például a futballpályán többet nem lehet úgy viselkedni, mintha az Országházban lenne az ember! Az ordítva fröcskölő zsidózást a „drukkerek” kénytelenek lesznek ezentúl a célirányos politikai nagygyűléseken kiélni – no meg a világháló kínálta fórumokon (bármelyiken, hiszen jó troll előtt nincs akadály). És hát marad a hazai pálya, elvégre az enbéegyes bajnokik megszokott cigányozós/zsidózós, a tévébe is behallatszó kórusain nem nagyon szokott az MLSZ fennakadni.

Így hát akik ismerik a közeget, netán benne élnek (mondjuk, mert szeretik a focit), azok kénytelenek a maguk eszközeivel felvenni a harcot. Példának okáért tavaly ősz óta az MTK futballcsapatának is van kabalaállata: Gedeon, egy kék-fehér (persze a belebújt ember által mozgatott) liba – ami egy szimbólum visszahódításának igen szép, az örök reményt hangsúlyozó gesztusa.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?