Kis spéttel (a Momentum ifjú aktivistái után; és az Index is pedzegette már), de mégiscsak megértettük Simicska Lajos, közéletünk talán legrejtélyesebb szereplőjének hétfő hajnali gesztusát, és nem tehetünk mást, mint megemeljük előtte a kalapunkat. Először arra gyanakodtunk, hogy Simicska Lajos csak nem tudott visszaaludni: bizonyára Önökkel is előfordult már, hogy hajnali fél négykor egy remeknek tűnő ötletre ébrednek, amit aztán reggel nyolckor már maguk előtt is mélységesen szégyellnek. De nem: Simicska Lajos, midőn a nép egyszerű, nem kicsit pecsétes zakójában önplakátjaira rótta méltán elhíresült bon mot-ját O. V. emberi és egyéb minőségeiről, valójában felhívást intézett a magyarokhoz.
Gyertek, írjatok ti is az oszlopaimra!
Üzenjetek, mondjátok el a véleményetek, fejezzétek ki a felháborodásotokat, könnyítsetek a lelketeken! A felületet én adom, ingyen és bérmentve, és ha teleírjátok, az sem baj, mert úgyis lesz, aki új, fehér papírral takarja majd le, megspórolván ezzel az átragasztás költségeit.
Ne mulasszuk el észrevételezni a pompás ötlet kezdeményezőjének szerénységét, a mozgalom iniciátorának háttérbe húzódását sem – majd pedig ragadjunk filctollat, festékszórót, rostirónt, és csak arra ügyeljünk, hogy másnak is maradjon hely!
