A gyerek- és fiatalkorú bűnelkövetők megkülönböztetett kezelésében, vagy inkább annak felszámolásában ugyanis vannak előzetes tapasztalatok. J. J. Shook, a Pittsburghi Egyetem oktatója például több tanulmányban is írt erről, amelyek interneten is hozzáférhetők. Ezekből megtudható, hogy az Egyesült Államokban egyre gyakrabban kerülnek fiatalkorú bűnelkövetők a felnőttek büntetőbíróságai elé. Az áthelyezéseket az 1990-es években bevezetett jogszabályi változások tették lehetővé, amelyek ugyan nem szüntették meg teljesen a fiatalkorúak elkülönített kezelését (miként, ahogyan cikkükből kiderül, a hazai jogalkotó tette), hanem több államban is úgy alakították a jogszabályi környezetet, hogy egyre több fiatalkorú fölött ítélkeznek a felnőttek bíróságai. Így például, míg a 80-as évekig kizárólag a bíró dönthetett az áthelyezésről, ma bizonyos esetekben a döntés jogát kiterjesztették az ügyészségekre is. Így radikálisan csökkent annak a lehetősége, hogy egyénileg mérlegeljék a fiatalkorú bűnelkövető értelmi és személyiségállapotát, a bűnelkövetés előzményeit - mutat rá a szerző. A következmény, hogy az elmúlt két évtizedben mind arányában, mind abszolút számában sokszorosára nőtt azoknak a fiatalkorúaknak az aránya, akik fölött felnőtt büntetőbíróságok ítélkeznek. E fiatalkorúak körében sokszorosan felülreprezentáltak a színes bőrűek - egyes statisztikák szerint az áthelyezettek 69 százaléka. Azt gondolnánk, hogy főként azokat a fiatalokat küldik felnőtt-büntetőbíróság elé, akik erőszakos bűncselekményeket követtek el. Ám egy 2003-as tanulmány adatai szerint a büntetőbíróság elé állított fiataloknak csak a harmada követett el személy elleni támadást, 40 százalékuk lopást, 16 százalékuk droggal való visszaélést, 11 százalékuk pedig a közrend ellen vétett. Korábban, amíg csak a bíró dönthetett a felnőtt büntetőbíróság elé utalásról, a 16 éven aluliak aránya nem haladta meg a 10 százalékot - ma a törvényi és ügyészi döntésekkel arányuk 32 százalékra nőtt.
A növekvő szigor egyáltalán nem mutat összefüggést a bűnügyi statisztikákkal, amelyek az elmúlt évtizedekben folyamatosan javultak. A gyerek- és fiatalkorúak különleges kezelésének felszámolása két fontos szemléleti változással függ össze - hívja fel a figyelmet a kutató. Az első a büntetés céljával és szerepével kapcsolatos. Miként Michel Foucault és más jeles szerzők is rámutattak, az európai felvilágosodás és az általa teremtett modernizáció hisz az ember alakíthatóságában. A modern jogalkotásban előtérbe kerül a korrekció, a normalitás útjára vezetés a korábbi megtorló büntetéssel szemben. A gyermekvédelem szakemberei széles körben nehezményezik, hogy a fejlett világ egyre több államában, de elsősorban az Egyesült Államokban (ahol a fejlett országokban Oroszország után a legmagasabb a lakosságszámra vetített bebörtönzöttek száma) ismét előtérbe került a büntetés megtorló, fenyegető jellege - és, mint láthattuk, az elkövetők száma nő.
A másik szemléleti változás a gyerekkor változó megítélése - hangsúlyozza a szerző. A gyerekek és fiatalok megkülönböztetett jogi kezeléséhez az a szintén a modernizációban gyökerező meggyőződés vezetett, hogy a kiskorú gyerekek jóval fogékonyabbak mind az építő, mind a romboló befolyásra, mint a felnőttek, és hogy csekélyebb élettapasztalatukkal kevésbé tudják felmérni tetteik következményeit. E különbségek indokolják, hogy a gyerekek nem vehetnek részt jogi és pénzügyi tranzakcióban, csak korlátozottan rendelkeznek állampolgári jogokkal. Az a tény, hogy átjárhatóvá váltak a gyerekek és a felnőttek megítélésének határai, fokozatosan felszámolja a gyerekek iránti megkülönböztetett figyelmet és megértést - egyfajta visszalépés ez a középkor felé, amelyről sokan úgy gondolják: sötét.
Figyelemre méltó, hogy Magyarországon - miként a cikk írója is felhívja rá a figyelmet - erre a törvényi változtatásra azzal párhuzamosan kerül sor, hogy felmerült a büntethetőségi korhatár leszállítása a mostani 14-ről 12 évre. A büntetőkörnyezet szigorítása - hívja fel a figyelmet egy másik, szintén az Egyesült Államok büntetőjogi gyakorlátát bíráló cikk az Economist című folyóiratban - csak igen mérsékelt arányban csökkenti a bűnelkövetések számát. A gyerekek és fiatalok kriminalitása Magyarországon éppen úgy, mint mindenütt a világon, a növekvő szegénység, társadalmi kirekesztettség és perspektívátlanság következménye. A nélkülöző, társa költségesebb holmijára vágyó, gyakran súlyosan elhanyagolt, kortársi csoportokban szocializálódó gyerekeket nem fogja visszarettenteni a bíró összevont szemöldöke. Ha a társadalom nem kínál mást ezeknek a gyerekeknek, hamar normává válik a törvénnyel való szembehelyezkedés, dicsőséggé a börtönviseltség. Még soha sehol nem sikerült büntető intézkedésekkel szociális problémákat megoldani.
Vajda Zsuzsanna
pszichológus
Csípős is jöhet?
Magyar Narancs, 2011. június 23.
Kedves MaNcs!
A szúnyogokról szóló cikkhez szeretnék néhány észrevételt fűzni. Az első szó a gratulációé: Barotányi Zoltánnak (ismét) sikerült maximálnia az egységnyi terjedelemre eső hasznos információk számát, így az írás végére érő gyanútlan olvasó szinte culicidológussá (szúnyogásszá) válik.
A "szúnyogharcz" (ahogy Hollaender Hugó 1911-ben megjelent munkájának címében szerepel) legfontosabb eleme a védekezés (irtás, riasztás, szúnyoghálózás stb.) hatékonysága. Ennek kapcsán említi az írás a fokhagyma és a B-vitamin használatát mint széles körben, kollektív népi bölcsességként, szájhagyomány útján terjedő megoldást a szúnyogok riasztására. Ezeket ki lehet próbálni - mondja a szerző -, mert ellenőrzött klinikai tesztek a hatástalanságukat nem bizonyítják. Ezzel szemben végeztek ilyen teszteket, és a kimenetelük az volt, hogy nem szól statisztikai bizonyíték sem a fokhagyma, sem a B-vitamin szúnyogriasztó hatása mellett. Az erről (egymástól függetlenül) beszámoló cikkek 2005-ben jelentek meg (Rajan és mtsai.: A double-blinded, placebo-controlled trial of garlic as a mosquito repellant: a preliminary study. Med Vet Entomol, 19:84-89., illetve Ives és mtsai.: Testing vitamin B as a home remedy against mosquitoes. J Am Mosq Controll Assoc, 21:213-217.). Szúnyogriasztási céllal tehát ne fogyasszunk se fokhagymát, se B-vitamint!
A DEET-hez nem árt megjegyezni, hogy ez a hazánkban kapható riasztószerek címkéjén dietil-toluamidként szerepel, tehát így kell keresni.
A cikkben nem szerepel, de ide tartozik a szúnyogriasztó csuklópántok kérdése. Ezek ma úton-útfélen kaphatók, azonban jó, ha tudjuk: használatukkal legfeljebb a csuklónkat védhetjük a szúnyogcsípésektől, így alig megyünk többre velük, mint a fokhagymával.
Üdvözlettel:
Zöldi Viktorbiológus
Rendezett sorokban, kipihenten
Magyar Narancs, 2011. június 16.
Kedves Narancs,
tudom, hogy elenyésző kisebbség se vagyok, de Nagy Péter csak a Petropavlovszkaja Kreposztyhoz, a Péterpál erődhöz használt fel a ruhájában mocsarat elhordó 25 ezer emberéletet. Akit ti említetek a lapban, aki Pétervárnak mint városnak a kiteljesítéséhez használt föl egy gyöngyösnyi emberéletet, az az ő unokája volt, bizonyos Nagy Katalin. Nem mindegy, kinek az élete, még ha orosz is az az emberélet.
Kőhidi Imre
