Kezdjük az öröklött múlt összefoglalásával. A hazai közmédia-rendszer agonizáló állapotban volt. A korábbi médiatörvény nem biztosította megnyugtató, tervezhető finanszírozását. Szétaprózott intézményei egymás ellen harcoltak, ahelyett, hogy egymást erősítették volna. Pénzelvonással büntették, ha politikailag megbízhatatlannak látták. Az MTV székházának előnytelen bérleti szerződése ránehezedik a gazdasági helyzetre, bénítja a tervezést, a gazdálkodás kiegyenesítését. A nézettség visszaesett, a nézők szinte kizárólag az idősebb korosztályból kerülnek ki. Az új média lehetőségei ma még kiaknázatlanok. Néhány értékes színfolt maradt csupán: a rádió főadói, az MTI pedáns hírszolgáltatása. Elkerülhetetlen a működés normalizálása, a hatékony gazdálkodás kialakítása, a létszám karcsúsítása, a tartalom megújítása. Ehhez ad keretet az új médiatörvény, mely a feladatokat világosan szétválasztja, ugyanakkor összehangolt munkát vár el a közmédiumoktól. Három nonprofit zrt., az MTV, a Duna és a Magyar Rádió elkészíti az optimális programrácsokat az egyes adókra, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) pedig legyártja, illetve megrendeli és legyártatja a műsorokat. Az MTI, szintén zrt. formájában, hírközpontként és az új médiafelületek működtetőjeként dolgozik tovább. Világos munkamegosztás, egyértelmű felelősségek és - nem utolsósorban - kisebb korrupciós kockázat.
Az első hónapok az átvilágításról szóltak. Mit csinál az MTVA 3200 munkavállalója? Milyenek a műszaki eszközök? Hol vannak párhuzamosságok? Hol lehet gyorsan spórolni? Az integrációs folyamat részeként lépésről lépésre bővül az új Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ), bejelentettük a létszámkarcsúsítás szándékát és egyeztetjük az érdekképviseletekkel, elfogadtuk az őszi műsorstruktúrát. Év végére összeáll a puzzle, 2012. elejétől minden ízében megújul a közszolgálat.
Fontos "médiapolitikai" lépéseket is tettünk. Egy műholdról sugározzuk az összes közszolgálati csatornát, véget vetettünk annak az eszement helyzetnek, hogy több, egy parabolaantennával egyszerre nem "látható" műholdról sugároz az MTV, a Duna és a rádió. Az MTI hírei ingyenesek valamennyi érdeklődő és a továbbközlő médiumok számára is, megvalósul a tájékoztatási esélyegyenlőség. A csatornák "keresztpromózzák" egymás kiemelt műsorait, az M1 a magyar- holland focimeccsekkel és az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjével nézettségben megverte a kereskedelmi csatornákat: hosszú évek óta nem volt ilyen. A közmédia kereskedelmi felületeit egységesen, egy közös sales house értékesíti.
Messze nincs minden rendben még, hogy is lehetne, a közmédiumok évtizedek óta változatlan struktúrában, a minőség, valamint a pénz- és vagyonkezelés tekintetében soha számon nem kérve, pazarlóan, sokszor bűnösen gazdálkodva amortizálódtak. Az átalakítás filozófiáját, konkrét lépéseit január elején minden munkavállalónak eljuttatott kiadványban, azóta rendszeres hírlevelekben, videoblogon, munkavállalói fórumokon ismertettük. Aki ezt nem értette meg, nem követte, és ezért érzi a helyzetet "kaotikusnak" - ahogy a MaNcs írja - az nem is alkalmas újságírónak, médiamunkásnak.
A Magyar Narancs cikke az MTVA egyes vezetőire vonatkozó megállapításaiban is téved. Önmagam kedvéért, a személyemet érintő megjegyzések miatt nem ragadtam volna tollat, így most csak a kollégáimmal és a döntéshozatallal kapcsolatos néhány részletre reagálok, és tényleg csak a példa kedvéért. Papp Dániel főszerkesztő kinevezéséről nem a vezérigazgató feje felett döntöttek, mint ahogy a többi főszerkesztő kinevezéséről sem. Mindegyik főszerkesztő kinevezéséről én döntöttem, és jól döntöttem, és természetszerűleg vállalom mindegyik döntésért a felelősséget. A létszámkarcsúsítás során nem egy beosztott vezető, legyen az főszerkesztő vagy más vezető, állítja össze az "eltávolításra várók listáját", ahogy a cikkíró próbálja ezt sugallni. Több vezetői szint bevonásával zajlik a döntés-előkészítés, a döntések pedig szakmai alapon születnek, minden esetben törekedve az emberiességi szempontok figyelembevételére. Az MTVA felügyelőbizottsága az elnökkel együtt 5 tagú, Ladvánszky György nem a második kinevezett volt, hanem - az elnököt is a tagok közé értve - az ötödik, így már jó ideje teljes létszámmal működik a testület. Helembai Eszter, a cikk tényközlésével ellentétben, sosem volt az MTV HR igazgatója. Adamik Ágnesnek nincs húga, és nem Rudi Zoltán könyvelőjének lánya.
Tévesek a Magyar Narancs információi az Alap ingatlanaira vonatkozóan. A Kunigunda utcai bázis nem az MTVA tulajdonában van, ahogy ezt tévesen állapítja meg a cikk egy zárójeles része. A cikk egy másik részében pedig sajátos módon helyesen szerepel, hogy jelenleg bérlemény az ingatlan. Egyelőre valóban az MTV Zrt. bérli a létesítményt, de dolgozunk azon, hogy rendezzük a tulajdoni helyzetet, meg szeretnénk vásárolni azt, ami természetszerűleg a közmédia tulajdona kell, hogy legyen. Amúgy az Alap tulajdonában levő ingatlanok értékesítését nem tervezzük, ez fel sem merült. Ezzel szemben számos fórumon elmondtam, a nem használt ingatlanokat bérleményként hasznosítjuk. Folytathatnánk a sort, de példának talán ennyi is elég. Apróságnak tűnnek, de ékesen bizonyítják, hogy a cikk szerzője nem vette a fáradságot értesülései ellenőrzésére. Vajon mennyire lehetnek hitelesek az információi ennél "nagyobb" ügyek esetében?
Értem és megértem, hogy a közmédia megújítása érdekeket sért, és személyes egzisztenciákat érint. De talán éppen az újságírószakmának - ha másért nem, a kollegialitás okán - kellene partnernek lennie abban, hogy a közmédia újból nézett, hallgatott, látogatott csatornákkal üzemeljen, átlátható, tisztességes módon. Kérem ebben a Magyar Narancs segítségét is, magam és kollégáim, ha keresnek minket, örömmel állunk a lap rendelkezésére.
Böröcz István
az MTVA vezérigazgatója
Kulturális hírek
Magyar Narancs, 2010. június 9.
Kedves MaNcs,
azt olvasom a rövid hírekben, hogy "Pénzhiány miatt bezárt Lengyelország egyik leghírhedtebb megsemmisítő tábora, Sobibor". Tudom, az ilyen információkat tömören kell megfogalmazni. A lengyelek azonban joggal veszik a szívükre - és a világ számos tekintélyes lapjával keveredtek már vitába emiatt -, ha az ő nevükhöz kötik a német megszállás alatti rémtetteket, amikor őket magukat is alsóbbrendű embereknek nyilvánították és üldözték a saját hazájukban. Amikor korábbi területén a koncentrációs táborok működtek, Lengyelország nem létezett. Ezért célszerűbb - és igazabb - lett volna ezt írni: "Pénzhiány miatt bezárt Lengyelországban az egyik leghírhedtebb egykori náci megsemmisítő tábor..."
Üdvözlettel:
Domány András
