"Olvasói levelek" - A szerk.: Cirkusz!

  • .
  • 2009. június 4.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. május 28. Tisztelt Szerkesztő Úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék az újság színvonalához, minden héten lelkes olvasója vagyok a lapnak.
Azonban az utolsó szám "A Szerk." rovatában az ön által megfogalmazott vélemény a veszprémi "100 millióról" teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Vélhetőleg ön nem túl járatos a profi sport témában, így nem hibáztatom végletesen felületes megközelítése miatt, ezért is szeretném, ha tisztába tehetnénk néhány állítást.

Kezdjük talán az anyagi kérdésekkel.

A cikkben azt állítja, hogy a Veszprém évi közel félmilliárdos összegből gazdálkodik. Ebből fizetik a játékosokat, a szakmai stábot, az orvosi stábot, a prémiumokat, a vitaminokat, az utaztatást, a rezsit stb. Ebből kellene fedezni az új igazolásokat, edzőtáborozásokat, mindazt, ami az Európa legjobb csapatai közé tartozó együttest előrébb viheti. 100 millió forint állami segítséget kért az egyesület.

Összehasonlításként: a Rhein-Neckar Lowen Európa legjobb csapatát óhajtja megvalósítani. Ennek érdekében, az ön cikkében is említett Karabaticért akár másfél-két millió eurót is hajlandóak áldozni (ez kb. 420-560 millió forintnak felel meg). Már ez az összeg megegyezik a Veszprém éves költségvetésével.

Amihez még jön a havi körülbelül 40 000 eurós (kb. 11,2 millió forintos) fizetése, ami 2 éves szerződés esetén kb. 268 millió forint. Ebben nincs benne az évi százalékos fizetésemelés, a prémium, szerződéstől függően, a lakhatás, valamint a játékos egyéb költségei (rezsi, utaztatás, étkezés, meccs előtti szállodai összetartások, felszerelés, orvosi ráfordítás stb). Ha a vételárat és a fizetést éves szintre osztjuk, akkor 2 év alatt éves szinten kb. 320-360 millió forintnak felel meg egyetlen játékos éves költsége a klubra háruló egyéb, az imént már vázolt költségeken kívül. Természetesen Európa egyik legjobb, ha nem a legjobb kézilabdázójáról beszélünk. Azonban ne feledjük, hogy Európa legjobb 8 csapata között már roppant csekély a különbség, mint ahogy ezt a Ciudad elleni visszavágón elért győzelem is mutatja! Játéktudásban. Körülményekben sajnos messze járunk. És ahogy az ön cikke is mutatja, megbecsülésben is. Agyonfizetett sztárokról beszél, akik néha eljutnak valameddig. Elképesztő ez a megállapítása! Európa civilizált országaiban az ilyen szintű sportolók nem csak sztárok! Főleg nem agyonfizetett sztárok. Példaképek, akiknek hatására gyerekek ezrei kezdenek kézilabdázni, akik élete millióknak szolgál például, sikerek szállítói, akik milliókat tesznek büszkévé! A veszprémi srácok pedig hősök is! Egy nemzet büszkeségei! És nem csak a Cozma-tragédia miatt, ahol egy világnak mutattak példát és akikkel büszkén vállalunk közösséget! Szerintem Ön is. Ezek fényében elég viccesen fest a százmilliós kérelem. A "szokásos demagógiára" való utalása pedig egész egyszerűen megmosolyogtató. Legalábbis ebben az összehasonlításban. 100 millió forint egy klub egy szakosztályának (főleg, ha Európa élmezőnyéről beszélünk), nem számottevő összeg. Mégis ezen van kiakadva. Egyetértéssel kell szóljak arról, hogy százmillió forintot más sportágak más szakosztályai is megérdemelnének. Holnapig sorolhatnánk ezeket. De hatalmas öngólt dobnánk, ha ezeket a példákat (például a cikkében említett villanykörtéket vagy ablakok szigetelését) egy ilyen szintű klubhoz hasonlítanánk! Nem ugyanaz a műfaj! Az élsport Európában mindenhol hatalmas üzlet, megszállottság, rajongás és siker veszi körül! Kivéve nálunk.

És ennek a ténynek az egyik okozója az a morál, aminek Ön is hangot adott.

Ha valaki végre elérne valamit és kiemelkedhetne ebből a nem túl sok támogatást biztosító közegből, büszkeséget hozva nekünk, dicsőséget és hírnevet az országnak, akkor arra irigyen és mutogatva tekintünk. Ahogy kedvelt politikusaink: büszkén pózolnak a sikereket hozó sportolóink mellett, azonban elvárás, hogy a semmiből építsenek várat. Hát itt tartunk.

Remélem, nem sértettem meg önt, ugyanis ez egyáltalán nem volt célom! Örömmel fogadnám, ha véleményemet az újság hasábjain is viszontláthatnám.

Köszönettel és tisztelettel:

Kemenes Szabolcs

Figyelmébe ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.

Kapupánik

A mai fiatalok már nem tudják mi az élet, se háborújuk, se békéjük, kapálni se tudnak, csak ülnek a számítógép előtt. Gyenge, menekülő generációt szült a korábbiak feszített, izzadságos munkája, elkényeztették őket. Az ilyenekből nem lesznek ’56-os hősök.

Futott két kört

A békemisszió a béke ügyét sajnos, és reméljük egyelőre, nem vitte mérhetően előre utolsó, múlt heti bejelentkezésünk óta, pedig azóta Kijiv, Moszkva és Hszi Csin-ping után Washingtont és az akkor még ép fülű Trump elnökjelölt urat is megjárta Orbán Viktor.

Visszacsatolás

Amikor Antall József a választási sikerének valahai eufóriájában azt találta mondani, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, nagyot dobbant a nemzeti szű, vagy lélek. Hogy pontosan mire gondolt a felhevült költő, azt éppenséggel soha nem fogjuk megtudni.

„Mit írtál, szakácskönyvet?”

Bár már négy kötetet jegyez – egy beszélgetőkönyvet és több színpadi adaptációt –, még mindig zavarba ejti, ha írónak nevezik. Az Örkény Színház színészével a legújabb novelláskötete, a Kevert kapcsán így elsősorban az írásról beszélgettünk.

Zsákban futás a pálya mellett

Csák János helyét vette át az európai parlamenti és önkormányzati választás másnapján. Nem a lehengerlő víziók embere, inkább igyekvő háttérmunkás. Kérdés, hogy ez mennyi ideig lesz elég az életben maradáshoz.

„Egy dobásunk van”

Még a legpesszimistább várakozásokat is alulmúlta a 2017-ben nagy lendülettel indult párt szereplése az idei júniusi választásokon. Tompos Márton 3,7 százalékos pártot vesz át, ígérete szerint valami teljesen újat fognak kipróbálni.

Sarkadi utca, Berlin

Egy egész utcát uralt Berlinben az a prostituáltakat dolgoztató Békés megyei banda, amelynek tagjait emberkereskedelem miatt ítélte súlyos fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra a Gyulai Törvényszék.