"Olvasói levelek" - A szerk.: Cirkusz!

  • .
  • 2009. június 4.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. május 28. Tisztelt Szerkesztő Úr! Mindenekelőtt gratulálni szeretnék az újság színvonalához, minden héten lelkes olvasója vagyok a lapnak.
Azonban az utolsó szám "A Szerk." rovatában az ön által megfogalmazott vélemény a veszprémi "100 millióról" teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Vélhetőleg ön nem túl járatos a profi sport témában, így nem hibáztatom végletesen felületes megközelítése miatt, ezért is szeretném, ha tisztába tehetnénk néhány állítást.

Kezdjük talán az anyagi kérdésekkel.

A cikkben azt állítja, hogy a Veszprém évi közel félmilliárdos összegből gazdálkodik. Ebből fizetik a játékosokat, a szakmai stábot, az orvosi stábot, a prémiumokat, a vitaminokat, az utaztatást, a rezsit stb. Ebből kellene fedezni az új igazolásokat, edzőtáborozásokat, mindazt, ami az Európa legjobb csapatai közé tartozó együttest előrébb viheti. 100 millió forint állami segítséget kért az egyesület.

Összehasonlításként: a Rhein-Neckar Lowen Európa legjobb csapatát óhajtja megvalósítani. Ennek érdekében, az ön cikkében is említett Karabaticért akár másfél-két millió eurót is hajlandóak áldozni (ez kb. 420-560 millió forintnak felel meg). Már ez az összeg megegyezik a Veszprém éves költségvetésével.

Amihez még jön a havi körülbelül 40 000 eurós (kb. 11,2 millió forintos) fizetése, ami 2 éves szerződés esetén kb. 268 millió forint. Ebben nincs benne az évi százalékos fizetésemelés, a prémium, szerződéstől függően, a lakhatás, valamint a játékos egyéb költségei (rezsi, utaztatás, étkezés, meccs előtti szállodai összetartások, felszerelés, orvosi ráfordítás stb). Ha a vételárat és a fizetést éves szintre osztjuk, akkor 2 év alatt éves szinten kb. 320-360 millió forintnak felel meg egyetlen játékos éves költsége a klubra háruló egyéb, az imént már vázolt költségeken kívül. Természetesen Európa egyik legjobb, ha nem a legjobb kézilabdázójáról beszélünk. Azonban ne feledjük, hogy Európa legjobb 8 csapata között már roppant csekély a különbség, mint ahogy ezt a Ciudad elleni visszavágón elért győzelem is mutatja! Játéktudásban. Körülményekben sajnos messze járunk. És ahogy az ön cikke is mutatja, megbecsülésben is. Agyonfizetett sztárokról beszél, akik néha eljutnak valameddig. Elképesztő ez a megállapítása! Európa civilizált országaiban az ilyen szintű sportolók nem csak sztárok! Főleg nem agyonfizetett sztárok. Példaképek, akiknek hatására gyerekek ezrei kezdenek kézilabdázni, akik élete millióknak szolgál például, sikerek szállítói, akik milliókat tesznek büszkévé! A veszprémi srácok pedig hősök is! Egy nemzet büszkeségei! És nem csak a Cozma-tragédia miatt, ahol egy világnak mutattak példát és akikkel büszkén vállalunk közösséget! Szerintem Ön is. Ezek fényében elég viccesen fest a százmilliós kérelem. A "szokásos demagógiára" való utalása pedig egész egyszerűen megmosolyogtató. Legalábbis ebben az összehasonlításban. 100 millió forint egy klub egy szakosztályának (főleg, ha Európa élmezőnyéről beszélünk), nem számottevő összeg. Mégis ezen van kiakadva. Egyetértéssel kell szóljak arról, hogy százmillió forintot más sportágak más szakosztályai is megérdemelnének. Holnapig sorolhatnánk ezeket. De hatalmas öngólt dobnánk, ha ezeket a példákat (például a cikkében említett villanykörtéket vagy ablakok szigetelését) egy ilyen szintű klubhoz hasonlítanánk! Nem ugyanaz a műfaj! Az élsport Európában mindenhol hatalmas üzlet, megszállottság, rajongás és siker veszi körül! Kivéve nálunk.

És ennek a ténynek az egyik okozója az a morál, aminek Ön is hangot adott.

Ha valaki végre elérne valamit és kiemelkedhetne ebből a nem túl sok támogatást biztosító közegből, büszkeséget hozva nekünk, dicsőséget és hírnevet az országnak, akkor arra irigyen és mutogatva tekintünk. Ahogy kedvelt politikusaink: büszkén pózolnak a sikereket hozó sportolóink mellett, azonban elvárás, hogy a semmiből építsenek várat. Hát itt tartunk.

Remélem, nem sértettem meg önt, ugyanis ez egyáltalán nem volt célom! Örömmel fogadnám, ha véleményemet az újság hasábjain is viszontláthatnám.

Köszönettel és tisztelettel:

Kemenes Szabolcs

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.