"Olvasói levelek" - A szerk.: Éljen május 8.!

  • .
  • 2009. május 28.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. május 14. Szerkesztőségi cikkükben tévesen írják, hogy a II.
világháborút lezáró kapituláció orosz és nyugati dátuma közti különbség valamilyen időeltolódásból ered. A szövetségesek megállapodtak, hogy egyidejű fegyverletételt követelnek valamennyi fronton. A németek célja ezzel ellentétes volt, Jodl vezérezredes azzal a megbízatással utazott Reimsbe, hogy részleges kapitulációt érjen el az amerikaiak előtt - annak érdekében, hogy csapataik ne orosz, hanem nyugati fogságba essenek -, amit Eisenhower főparancsnok visszautasított. Jodl végül megkapta Dönitz államfő, Hitler utódának hozzájárulását, és Reimsben május 7-én aláírta a feltétel nélküli megadást. Ezen valamennyi szövetséges hatalom képviseltette magát, ám sem Eisenhower, sem helyettese, Tedder angol légimarsall nem jelent meg, ezzel a németeket akarták megalázni. A Szovjetuniót Szuszlaparov tábornok képviselte.

A fegyverszünet aznap este lépett életbe, az oroszok azonban kikötötték, hogy egy későbbi időpontban és más helyen újabb okmányt kell aláírni, a reimsi dokumentumot csak ennek az előzményének tekintik. Ennek formális indoka az volt, hogy a reimsi szöveg nem egyezett meg a korábban közösen elfogadott formulával, emellett keleten a németek folytatták a hadműveleteket. Sztálin hiúsági kérdést csinált az ügyből - joggal tehette, a fasizmus elleni háború fő terhét az ő országa viselte. Szuszlaparovot azonnal hazarendelte, s meg is akarta büntetni, bár ő nem ismerte a korábbi szöveget.

Ilyen előzmények után Berlin-Karlshorstban, a levert Németország fővárosában Zsukov marsall főhadiszállásán történt meg a második kapituláció: ezen orosz részről Zsukov helyettes főparancsnok és Visinszkij politikai megbízott voltak jelen, s a nyugati hatalmak is magasabb szinten képviseltették magukat: az angol Tedder mellett Spaatz, az amerikai légierő főparancsnoka, és a francia főparancsnok, de Tassigny. A németek részéről Keitel vezértábornagy, Stumpf vezérezredes és Freideburg tengernagy írta alá az okmányt, melyben ez állt: "A német véderő-főparancsnokság haladéktalanul kiadja a parancsot (...) hogy 1945. május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 01 perckor szüntessenek be minden aktív katonai műveletet." A lap alján is a 8-i dátum szerepelt: ezt tekintik a nyugatiak a fegyverszünet időpontjának. Londonban és Washingtonban ezt a 7-i dokumentum alapján még azon a napon ki is hirdették. Az aláírási aktusra azonban május 9-én nulla óra 16 perckor került sor, az oroszok ezért e napon ünnepelték, s ünneplik azóta is a háború végét.

A teljes fegyverletétel valójában nem ekkor következett be: Csehországban 1945. május 12-ig, Jugoszláviában május 14-ig folytak összecsapások a németek és ellenfeleik között.

A második világháború számos fontos eseménye kezd feledésbe merülni. Valahol (nem a MaNcs-ban) azt is olvastam a közelmúltban, hogy a magyar fővárost a németek bombázták szét. Sajnos, ezt az amerikaiak és kisebb részben az oroszok tették, a náci Németország a szövetségesünk volt. Ez is része annak a tudásnak, amelyet cikkük is alapvető fontosságúnak tart a fasizmus és a háború történetéből.

Fábri Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.