"Olvasói levelek" - A szerk.: Éljen május 8.!

Magyar Narancs, 2009. május 14. Szerkesztőségi cikkükben tévesen írják, hogy a II.

világháborút lezáró kapituláció orosz és nyugati dátuma közti különbség valamilyen időeltolódásból ered. A szövetségesek megállapodtak, hogy egyidejű fegyverletételt követelnek valamennyi fronton. A németek célja ezzel ellentétes volt, Jodl vezérezredes azzal a megbízatással utazott Reimsbe, hogy részleges kapitulációt érjen el az amerikaiak előtt - annak érdekében, hogy csapataik ne orosz, hanem nyugati fogságba essenek -, amit Eisenhower főparancsnok visszautasított. Jodl végül megkapta Dönitz államfő, Hitler utódának hozzájárulását, és Reimsben május 7-én aláírta a feltétel nélküli megadást. Ezen valamennyi szövetséges hatalom képviseltette magát, ám sem Eisenhower, sem helyettese, Tedder angol légimarsall nem jelent meg, ezzel a németeket akarták megalázni. A Szovjetuniót Szuszlaparov tábornok képviselte.

A fegyverszünet aznap este lépett életbe, az oroszok azonban kikötötték, hogy egy későbbi időpontban és más helyen újabb okmányt kell aláírni, a reimsi dokumentumot csak ennek az előzményének tekintik. Ennek formális indoka az volt, hogy a reimsi szöveg nem egyezett meg a korábban közösen elfogadott formulával, emellett keleten a németek folytatták a hadműveleteket. Sztálin hiúsági kérdést csinált az ügyből - joggal tehette, a fasizmus elleni háború fő terhét az ő országa viselte. Szuszlaparovot azonnal hazarendelte, s meg is akarta büntetni, bár ő nem ismerte a korábbi szöveget.

Ilyen előzmények után Berlin-Karlshorstban, a levert Németország fővárosában Zsukov marsall főhadiszállásán történt meg a második kapituláció: ezen orosz részről Zsukov helyettes főparancsnok és Visinszkij politikai megbízott voltak jelen, s a nyugati hatalmak is magasabb szinten képviseltették magukat: az angol Tedder mellett Spaatz, az amerikai légierő főparancsnoka, és a francia főparancsnok, de Tassigny. A németek részéről Keitel vezértábornagy, Stumpf vezérezredes és Freideburg tengernagy írta alá az okmányt, melyben ez állt: "A német véderő-főparancsnokság haladéktalanul kiadja a parancsot (...) hogy 1945. május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 01 perckor szüntessenek be minden aktív katonai műveletet." A lap alján is a 8-i dátum szerepelt: ezt tekintik a nyugatiak a fegyverszünet időpontjának. Londonban és Washingtonban ezt a 7-i dokumentum alapján még azon a napon ki is hirdették. Az aláírási aktusra azonban május 9-én nulla óra 16 perckor került sor, az oroszok ezért e napon ünnepelték, s ünneplik azóta is a háború végét.

A teljes fegyverletétel valójában nem ekkor következett be: Csehországban 1945. május 12-ig, Jugoszláviában május 14-ig folytak összecsapások a németek és ellenfeleik között.

A második világháború számos fontos eseménye kezd feledésbe merülni. Valahol (nem a MaNcs-ban) azt is olvastam a közelmúltban, hogy a magyar fővárost a németek bombázták szét. Sajnos, ezt az amerikaiak és kisebb részben az oroszok tették, a náci Németország a szövetségesünk volt. Ez is része annak a tudásnak, amelyet cikkük is alapvető fontosságúnak tart a fasizmus és a háború történetéből.

Fábri Ferenc