"Olvasói levelek" - A szerk.: Éljen május 8.!

  • .
  • 2009. május 28.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. május 14. Szerkesztőségi cikkükben tévesen írják, hogy a II.
világháborút lezáró kapituláció orosz és nyugati dátuma közti különbség valamilyen időeltolódásból ered. A szövetségesek megállapodtak, hogy egyidejű fegyverletételt követelnek valamennyi fronton. A németek célja ezzel ellentétes volt, Jodl vezérezredes azzal a megbízatással utazott Reimsbe, hogy részleges kapitulációt érjen el az amerikaiak előtt - annak érdekében, hogy csapataik ne orosz, hanem nyugati fogságba essenek -, amit Eisenhower főparancsnok visszautasított. Jodl végül megkapta Dönitz államfő, Hitler utódának hozzájárulását, és Reimsben május 7-én aláírta a feltétel nélküli megadást. Ezen valamennyi szövetséges hatalom képviseltette magát, ám sem Eisenhower, sem helyettese, Tedder angol légimarsall nem jelent meg, ezzel a németeket akarták megalázni. A Szovjetuniót Szuszlaparov tábornok képviselte.

A fegyverszünet aznap este lépett életbe, az oroszok azonban kikötötték, hogy egy későbbi időpontban és más helyen újabb okmányt kell aláírni, a reimsi dokumentumot csak ennek az előzményének tekintik. Ennek formális indoka az volt, hogy a reimsi szöveg nem egyezett meg a korábban közösen elfogadott formulával, emellett keleten a németek folytatták a hadműveleteket. Sztálin hiúsági kérdést csinált az ügyből - joggal tehette, a fasizmus elleni háború fő terhét az ő országa viselte. Szuszlaparovot azonnal hazarendelte, s meg is akarta büntetni, bár ő nem ismerte a korábbi szöveget.

Ilyen előzmények után Berlin-Karlshorstban, a levert Németország fővárosában Zsukov marsall főhadiszállásán történt meg a második kapituláció: ezen orosz részről Zsukov helyettes főparancsnok és Visinszkij politikai megbízott voltak jelen, s a nyugati hatalmak is magasabb szinten képviseltették magukat: az angol Tedder mellett Spaatz, az amerikai légierő főparancsnoka, és a francia főparancsnok, de Tassigny. A németek részéről Keitel vezértábornagy, Stumpf vezérezredes és Freideburg tengernagy írta alá az okmányt, melyben ez állt: "A német véderő-főparancsnokság haladéktalanul kiadja a parancsot (...) hogy 1945. május 8-án közép-európai idő szerint 23 óra 01 perckor szüntessenek be minden aktív katonai műveletet." A lap alján is a 8-i dátum szerepelt: ezt tekintik a nyugatiak a fegyverszünet időpontjának. Londonban és Washingtonban ezt a 7-i dokumentum alapján még azon a napon ki is hirdették. Az aláírási aktusra azonban május 9-én nulla óra 16 perckor került sor, az oroszok ezért e napon ünnepelték, s ünneplik azóta is a háború végét.

A teljes fegyverletétel valójában nem ekkor következett be: Csehországban 1945. május 12-ig, Jugoszláviában május 14-ig folytak összecsapások a németek és ellenfeleik között.

A második világháború számos fontos eseménye kezd feledésbe merülni. Valahol (nem a MaNcs-ban) azt is olvastam a közelmúltban, hogy a magyar fővárost a németek bombázták szét. Sajnos, ezt az amerikaiak és kisebb részben az oroszok tették, a náci Németország a szövetségesünk volt. Ez is része annak a tudásnak, amelyet cikkük is alapvető fontosságúnak tart a fasizmus és a háború történetéből.

Fábri Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.