13,2 százalék

  • 1997. január 9.

Publicisztika

Nem kevés ez egy kicsit? Hol vannak a múltbéli fergeteges kilencvenvalahány százalékok? Aggasztó, hogy a kisgazdák közvélemény-kutatása szerint a választók csupán 13,2 százaléka akarja Torgyán pártelnököt miniszterelnöknek. Na jó, Budapesten, ami nem számít hagyományos FKgP-bázisnak - ha úgy tetszik, idegen közeg.

De a 13,2 százalék így is szép eredmény, pláne hogy a pártelnök két százalékkal előzi meg Horn Gyulát (jelenlegi miniszterelnök, tudják, akit a Kohl annyira kedvel); a népnemzetiekről, az MDF-es Lezsák-Boross kettősről nem is beszélve, azok nincsenek sehol, azok egy százalékot sem kaptak, nyilvánvaló, ki kell hogy az ellenzék vezére legyen. A kisgazdák közvélemény-kutatása szerint a pártok közül a kisgazdák a legnépszerűbbek (15,5 százalék).

Pokol Béla elnöki főtanácsadót - ha ez az egész nem csak csupán vicc - nem zavarja, hogy a kisgazdák közvélemény-kutatási adatait csak a kisgazdák véleménye támasztja alá (évek óta következetesen harcolnak a szerintük hamis és torz közvélemény-kutatási eredmények ellen); Pokol elnöki főtanácsadó szerint végre hiteles képet kapott az ország, nem pedig manipuláltat (Levendel Ádám, a manipulációval vádolt Szonda Ipsos igazgatója a hétfői Népszabadságnak azt mondta, még nem döntötte el, perel-e, vagy avval intézi el az ügyet: bolond lukból bolond szél fúj). A kisgazdák közvélemény-kutatása szerint jövőre a MIÉP bejut a parlamentbe, a KDNP, az MDNP pedig nem.

A kisgazdák által rendelt közvélemény-kutatást komolyan kell venni mégis, mert: külföldieknek gyakran feltűnik, mennyire szeret a saját mocskában fetrengeni a magyar. Fájdalmát visítva világgá kürtöli, kisstílűségét erényként kezeli, a jövőjét nemhogy borúsnak látja, de nem is lát jövőt egyáltalán. Ha más nemzet lenne nagyon depressziós, szuicid, pesszimista és kishitű, akkor letagadná, de a magyar az újságok címlapján közhírré téteti, dicsekszik vele. Büszke.

Ezért az eredmények (a 13,2 és a 15,5 százalékok) akár még igazak is lehetnek - elvégre öngyilkos nép a magyar.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.