13,2 százalék

  • 1997. január 9.

Publicisztika

Nem kevés ez egy kicsit? Hol vannak a múltbéli fergeteges kilencvenvalahány százalékok? Aggasztó, hogy a kisgazdák közvélemény-kutatása szerint a választók csupán 13,2 százaléka akarja Torgyán pártelnököt miniszterelnöknek. Na jó, Budapesten, ami nem számít hagyományos FKgP-bázisnak - ha úgy tetszik, idegen közeg.

De a 13,2 százalék így is szép eredmény, pláne hogy a pártelnök két százalékkal előzi meg Horn Gyulát (jelenlegi miniszterelnök, tudják, akit a Kohl annyira kedvel); a népnemzetiekről, az MDF-es Lezsák-Boross kettősről nem is beszélve, azok nincsenek sehol, azok egy százalékot sem kaptak, nyilvánvaló, ki kell hogy az ellenzék vezére legyen. A kisgazdák közvélemény-kutatása szerint a pártok közül a kisgazdák a legnépszerűbbek (15,5 százalék).

Pokol Béla elnöki főtanácsadót - ha ez az egész nem csak csupán vicc - nem zavarja, hogy a kisgazdák közvélemény-kutatási adatait csak a kisgazdák véleménye támasztja alá (évek óta következetesen harcolnak a szerintük hamis és torz közvélemény-kutatási eredmények ellen); Pokol elnöki főtanácsadó szerint végre hiteles képet kapott az ország, nem pedig manipuláltat (Levendel Ádám, a manipulációval vádolt Szonda Ipsos igazgatója a hétfői Népszabadságnak azt mondta, még nem döntötte el, perel-e, vagy avval intézi el az ügyet: bolond lukból bolond szél fúj). A kisgazdák közvélemény-kutatása szerint jövőre a MIÉP bejut a parlamentbe, a KDNP, az MDNP pedig nem.

A kisgazdák által rendelt közvélemény-kutatást komolyan kell venni mégis, mert: külföldieknek gyakran feltűnik, mennyire szeret a saját mocskában fetrengeni a magyar. Fájdalmát visítva világgá kürtöli, kisstílűségét erényként kezeli, a jövőjét nemhogy borúsnak látja, de nem is lát jövőt egyáltalán. Ha más nemzet lenne nagyon depressziós, szuicid, pesszimista és kishitű, akkor letagadná, de a magyar az újságok címlapján közhírré téteti, dicsekszik vele. Büszke.

Ezért az eredmények (a 13,2 és a 15,5 százalékok) akár még igazak is lehetnek - elvégre öngyilkos nép a magyar.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.