Cinóber

  • 1997. január 9.

Publicisztika

A 96-os év egyik legkevésbé firtatott médiaeseménye az a tévéhíradó volt, melyben az Üllői úti lakása előtt fejbe lőtt Domák Ferencről emlékezett a szerkesztőség. A Cinóber néven ismert alvilági figurával olyan rondán bánt el a szerkesztő, hogy ha ötven éven át folyamatosan szégyellné magát, nem biztos, hogy egálba jönnének.
A 96-os év egyik legkevésbé firtatott médiaeseménye az a tévéhíradó volt, melyben az Üllői úti lakása előtt fejbe lőtt Domák Ferencről emlékezett a szerkesztőség. A Cinóber néven ismert alvilági figurával olyan rondán bánt el a szerkesztő, hogy ha ötven éven át folyamatosan szégyellné magát, nem biztos, hogy egálba jönnének.

A 9 mm-es pisztollyal kétszeresen fejbe lőtt vállalkozó (videótékája volt) beindította a szerkesztő asszociatív memóriáját, és beugrott neki, hogy Cinóber szerepelt a K című filmben. Nosza, a legnézettebb hírműsorba tegyünk kétperces részletet, melyben a Cinóber egy kurvával vitatkozik, "Cinóber, strici vagy, az is voltál" jelleggel. Most lőtték fejbe. Három gyereke van, meg egy felesége. Nincs ellene büntetőeljárás, de az ártatlanság vélelme biztos nem kell neki. Hogy strici volt, vagy sem, hogy azért ült-e, vagy valami más miatt, most mindegy. A K című áldokumentumfilmben ugyanis gázsit kapott, mint egy dokumentarista alapon nyugvó amatőr szereplő.

Akinek nincsenek politikus haverjai, vagy nem üzletel Hujber Ottóval, esetleg Szokai Imrével, annak nem jár visszafogott hangvételű tudósítás. Rá lehet szarni a sírjára, szétkenni szívlapáttal, és adni egy csomag rágót az árváknak. A ORTT panaszbizottsága nem vizsgálja senki panaszát, a Cinóber családjának meg a börtönviselt haverjainak nyilván nem fájt az ügy. A Cinóber strici volt, punktum. Cinóber emberi mivoltára nem derülhet fény (ld. még Magda Marinko, az érző szívű képzőművész), a strici sokkal kevésbé érdekes, mint egy sorozatgyilkos. Unalmasabb viszont, mint egy Szokai, akiről még mindig nem tudjuk, szokott-e rejszolni, mert bukásában is Gyula embere, neki jár a hűvös, korrekt távolságtartás. Cinóber az Üllői úton lakott, az ilyesmi sem rendőrben, sem szerkesztőben nem ébreszt túlzott tekintélytiszteletet. Szinte jó is nekünk, hogy fejbe lőtték. Közvetlen közelről, kétszer.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.