A 96-os év egyik legkevésbé firtatott médiaeseménye az a tévéhíradó volt, melyben az Üllői úti lakása előtt fejbe lőtt Domák Ferencről emlékezett a szerkesztőség. A Cinóber néven ismert alvilági figurával olyan rondán bánt el a szerkesztő, hogy ha ötven éven át folyamatosan szégyellné magát, nem biztos, hogy egálba jönnének.

A 9 mm-es pisztollyal kétszeresen fejbe lőtt vállalkozó (videótékája volt) beindította a szerkesztő asszociatív memóriáját, és beugrott neki, hogy Cinóber szerepelt a K című filmben. Nosza, a legnézettebb hírműsorba tegyünk kétperces részletet, melyben a Cinóber egy kurvával vitatkozik, "Cinóber, strici vagy, az is voltál" jelleggel. Most lőtték fejbe. Három gyereke van, meg egy felesége. Nincs ellene büntetőeljárás, de az ártatlanság vélelme biztos nem kell neki. Hogy strici volt, vagy sem, hogy azért ült-e, vagy valami más miatt, most mindegy. A K című áldokumentumfilmben ugyanis gázsit kapott, mint egy dokumentarista alapon nyugvó amatőr szereplő.

Akinek nincsenek politikus haverjai, vagy nem üzletel Hujber Ottóval, esetleg Szokai Imrével, annak nem jár visszafogott hangvételű tudósítás. Rá lehet szarni a sírjára, szétkenni szívlapáttal, és adni egy csomag rágót az árváknak. A ORTT panaszbizottsága nem vizsgálja senki panaszát, a Cinóber családjának meg a börtönviselt haverjainak nyilván nem fájt az ügy. A Cinóber strici volt, punktum. Cinóber emberi mivoltára nem derülhet fény (ld. még Magda Marinko, az érző szívű képzőművész), a strici sokkal kevésbé érdekes, mint egy sorozatgyilkos. Unalmasabb viszont, mint egy Szokai, akiről még mindig nem tudjuk, szokott-e rejszolni, mert bukásában is Gyula embere, neki jár a hűvös, korrekt távolságtartás. Cinóber az Üllői úton lakott, az ilyesmi sem rendőrben, sem szerkesztőben nem ébreszt túlzott tekintélytiszteletet. Szinte jó is nekünk, hogy fejbe lőtték. Közvetlen közelről, kétszer.