Cinóber

  • 1997. január 9.

Publicisztika

A 96-os év egyik legkevésbé firtatott médiaeseménye az a tévéhíradó volt, melyben az Üllői úti lakása előtt fejbe lőtt Domák Ferencről emlékezett a szerkesztőség. A Cinóber néven ismert alvilági figurával olyan rondán bánt el a szerkesztő, hogy ha ötven éven át folyamatosan szégyellné magát, nem biztos, hogy egálba jönnének.
A 96-os év egyik legkevésbé firtatott médiaeseménye az a tévéhíradó volt, melyben az Üllői úti lakása előtt fejbe lőtt Domák Ferencről emlékezett a szerkesztőség. A Cinóber néven ismert alvilági figurával olyan rondán bánt el a szerkesztő, hogy ha ötven éven át folyamatosan szégyellné magát, nem biztos, hogy egálba jönnének.

A 9 mm-es pisztollyal kétszeresen fejbe lőtt vállalkozó (videótékája volt) beindította a szerkesztő asszociatív memóriáját, és beugrott neki, hogy Cinóber szerepelt a K című filmben. Nosza, a legnézettebb hírműsorba tegyünk kétperces részletet, melyben a Cinóber egy kurvával vitatkozik, "Cinóber, strici vagy, az is voltál" jelleggel. Most lőtték fejbe. Három gyereke van, meg egy felesége. Nincs ellene büntetőeljárás, de az ártatlanság vélelme biztos nem kell neki. Hogy strici volt, vagy sem, hogy azért ült-e, vagy valami más miatt, most mindegy. A K című áldokumentumfilmben ugyanis gázsit kapott, mint egy dokumentarista alapon nyugvó amatőr szereplő.

Akinek nincsenek politikus haverjai, vagy nem üzletel Hujber Ottóval, esetleg Szokai Imrével, annak nem jár visszafogott hangvételű tudósítás. Rá lehet szarni a sírjára, szétkenni szívlapáttal, és adni egy csomag rágót az árváknak. A ORTT panaszbizottsága nem vizsgálja senki panaszát, a Cinóber családjának meg a börtönviselt haverjainak nyilván nem fájt az ügy. A Cinóber strici volt, punktum. Cinóber emberi mivoltára nem derülhet fény (ld. még Magda Marinko, az érző szívű képzőművész), a strici sokkal kevésbé érdekes, mint egy sorozatgyilkos. Unalmasabb viszont, mint egy Szokai, akiről még mindig nem tudjuk, szokott-e rejszolni, mert bukásában is Gyula embere, neki jár a hűvös, korrekt távolságtartás. Cinóber az Üllői úton lakott, az ilyesmi sem rendőrben, sem szerkesztőben nem ébreszt túlzott tekintélytiszteletet. Szinte jó is nekünk, hogy fejbe lőtték. Közvetlen közelről, kétszer.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.