Az utóbbi másfél évben sokat hallhattuk, hogy a '89-es Alkotmány avítt sztálinista csökevény, átmeneti jellegéből eredően cserére szorul, és egyébként sem alkalmas az ország gazdasági felemelkedésének kivitelezésére. Időközben némiképp okafogyottá vált azon töprengeni, hogy a felsorolt minőségi kifogások mennyiben egyeztethetők össze egymással (hogyan lehet valami sztálinista, ami a demokratikus átmenetet szolgálta?), illetve hogy egy alkotmány - a magántulajdon védelmén túl - milyen gazdasági célokat is hivatott pontosan szolgálni.