Szerencse a szerencsétlenségben: Orbán Viktor miniszterelnök és Pintér Sándor belügyminiszter kiszállt a katasztrófa sújtotta autópályára, s rendbe tették az ország dolgát. Tették mindezt álruhában, szerényen, tűzoltók és rendőrök között elvegyülve - mint a kormany.hu-ra feltöltött terjedelmes propagandafilmből kiderül. Ennek legizgalmasabb része, a miniszterelnöki Facebook-oldalon külön is bemutatott "stoppos epizód" önmagában is felvet néhány - emberi, dramaturgiai és filmszakmai - kérdést.
1. Honnan jönnek ezek a fiatalok, akik közül a fiatalember igen lengén öltözött ahhoz képest, hogy milyen események lehetnek mögöttük?
2. Miért mentek el egy nem tudni, milyen messze lévő faluba, hogy ott a lány nejlonzacskójában lévő piros aranyat megvegyék?
3. Miért mentek gyalog bevásárolni, ráadásul visszafelé, miközben látni, hogy a sztráda szinte teljes hosszban már meg lett tisztítva, tehát mehettek volna a kamionjukkal is, ráadásul előre, amerre eredetileg menni akartak?
4. Hová lettek az autók az ő kamionjuk mellől? Úgy áll ott ez az egy szem kamion a sztrádán, mintha direkt tették volna oda.
5. Hogyan lehetséges, hogy sem a beszálláskor, sem a kiszálláskor egyetlen mondatnyi reakciójuk sincs arra, hogy a magyar miniszterelnök veszi fel őket éppen, miközben az ennyire barátságos, közlékeny és kedves velük? Ehelyett úgy ülnek be a kocsiba és úgy is szállnak ki belőle, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
6. Micsoda mázli, hogy Orbán kocsijában éppen forog a kamera, amikor összefutnak ezzel a két fiatallal.
7. Micsoda mázli, hogy ez a két fiatal a hoszszas várakozás és a jó fagyos, jó hosszú gyalogút után is ennyire felszabadultan boldog, higgadt és barátságos.
8. Micsoda mázli, hogy pont egy összeillő párt vesz fel Orbán a kocsijába. Mintafiatalok, rögtön és előre látszik rajtuk a minimum negyvenéves békés házasság és a minimum öt gyerek mint a kívánatos jövő.
9. Micsoda mázli, hogy pont két Erdélyből érkező fiatallal találkozik a miniszterelnök. Micsoda szimbolikus erejű segítség ez! A külhoni magyarság megmentőjét látni éppen, szimbolikus tevékenységét végezvén.
10. Hogyan lehetséges, hogy Orbán és Pintér teljesen egyedül vág neki a katasztrófaszemlének Orbán kocsiján, amelyet maga a miniszterelnök vezet? És ha elakadnak?
Filmelemzés
A cél: megmutatni a tevékeny, gondoskodó, mindenütt jelen lévő, mindent megoldó Orbán Viktort, amint éppen aktívan miniszterelnököl, megold, elhárít, segít, jót tesz, barátságos, férfias, határozott és dinamikus.
Fotó: MTI
A háttér: megmutatni a katasztrófát, de már a konszolidált helyzeten keresztül, ezzel a katasztrófa nagyságát, jelentőségét mérsékelni, ekképpen az azt övező kormányzati tehetetlenség jelentőségét is relativizálni lehet. Az ábrázolandó dinamizmussal amúgy sem férne össze a lassú és nehézkes araszolás a hótorlaszok és az elakadt autók között. A feloldhatatlan kettősség eredményeképpen az önmagukat meghazudtoló állítások háttere egy üres autópálya, amelyen erőtlen illusztráció a két elakadtnak tűnő kamion.
A szereplők: szimbolikus, túlságosan keresett karakterek, akiknek minden porcikája, mozdulata, kinézete a célzott jelentés szolgálatába állított, így aztán kevésbé valóságos, mint inkább hihetetlen az egész.
A jelenet: a mesterséges (ráadásul hamis) üzenetet kreáló alkotói szándék következtében mesterkéltnek hat az egész. Látszólag spontán és hihető - valójában nincs a szereplőknek egyetlen olyan reakciójuk sem, amely kissé alaposabb vizsgálódást követően is igazolná, hogy a helyzet életszerű és valóságos. Kicsit hasonlít a jelenet arra, amikor néhány hónapja Orbán leült egy jól kiválasztott "romkocsmában" beszélgetni a Fidesz-PR által odaszervezett, mutatósan snájdig fiatalokkal, akik persze azonnal megértették a kormány egyébként teljesen érthetetlen és romboló oktatáspolitikáját. Akkor is árulkodó volt a fotó ügyetlensége: az Orbán előtti asztalon nem csak a saját pohara volt; a lelkes berendező túlrendezte a díszletet, és számos poharat, bontott ásványvizes üveget is elhelyezett az asztalon, talán azt sejtetve, hogy Orbán Viktor asztaláról mindenki vehet. A baj csak az volt, hogy a fiatalok, akikhez a poharak és az üvegek tartozhattak volna, méternyi távolságra voltak a miniszterelnöktől, mert így látszottak hatásos egyetértésben és együttlétben a képen.
Ahogy e romkocsmabéli műfiatalok is kérdéstelen egyetértésben találkoztak Orbánnal, úgy az M1-en felszedett fiatalok is tökéletesen érteni látszanak, hogy mivégre is kellett elszenvedniük a reménytelen kormányzati tehetetlenkedést, a kommunikáció teljes hiányát, a mentés szervezésének katasztrofális késedelmességét. E két szimpatikus fiatalember annyira értette a nagy egészet, hogy egyetlen kérdésük sem volt a helyzetről. Így Orbánnak nem kellett kellemetlen magyarázkodásba bonyolódnia, viszont feltehette a fiataloknak a maga kérdéseit, amelyekre a fiatalos válaszok fontosabbak voltak, mintha a miniszterelnököt kellett volna hallanunk arról beszélni, netán mentegetőzni, hogy miért voltak annyira teszetoszák a munkatársai, miért működött ennyire nehézkesen a nemrég újjászervezett és a két hónapja elhangzott miniszterelnöki beszédben "a legmegbízhatóbbnak" nyilvánított katasztrófavédelem. Hál' istennek - a kérdések hiányában - Orbán Viktornak nem ezekről kellett beszélnie, viszont megtudhatta az istenadta nép, hogy e példaadóan szép és a helyzettel szemben türelmes fiatalok Erdélyből, egy Orbán úrnak is kedves városból jöttek. A megható jelenetet nézve szinte érezni lehetett a szereplőket elöntő forró szívhőt.
A főszereplő: diszkréten a háttérbe szorul. Szinte nem is látszik. Csak néha a profilja; és csak megnyugtató baritonját hallani: könnyed és közvetlen. Közben persze ő irányít, láthatatlanul is. Kézben tartja a kormányt, ahogy a helyzetet is. Nincs miért aggódnunk, amíg ilyen irányító vezet minket. Elsuhanunk a bajok mellett, amelyek meghátrálnak Orbán úr dinamikus magabiztossága láttán.
Folytassa...
2001 tavaszán, a nagy árvíz idején Orbán Viktor egy rozoga ladikkal hajózott délcegen a háborgó vizeken, hogy megtekintse az országbirtokot. A Fidesz-PR akkor is a nagy megmentőt kívánta megmutatni a népnek, ahogy Orbán Viktor merészen áll az ingatag csónakban. Hatásos kép volt, amelyen szerencsére nem láttuk a miniszterelnöki lábat kétségbeesetten markoló kezeket, amelyek feladata volt megtartani Orbán ingatag egyensúlyát, és ekképpen megvédeni őt attól, hogy egész miniszterelnöki valója a jeges vízbe toccsanjon. (E filmről bővebb elemzés A píárvízi hajós cím alatt olvasható a Magyar Narancs 2001. június 28-ai számában a szerzőtől - a szerk.) Ez most egyszerűbb helyzetnek látszott - de az eredmény ugyanaz. Ügyetlen bűvésztrükk, píárcsalás, maszatolás, pofátlan hazugság. Holott az egyensúly már rég elveszett, s a láb, ha lehet, még ingatagabb - már nemcsak Orbáné, hanem az egész országé.
